Számomra mindig is furcsa volt, hogy hogyan képesek az emberek megjegyezni a Morse kódot. Persze biztos ha sokat használnám, egy idő után kialakulna a fejemben az egy-egy értelmú megfeleltetés. Viszont a minap szembejött velem egy rövid videó, ahol a Morse kódot ágrajban szemléltetik. Rákeresve ez nem os olyan ritka szemléltetés, csak engem került el idáig.
Mivel rendkívül lelkes vagyok AI programozásban, ezért készíttettem egy oldalt, ahol megjeleníŧheti a lelkes olvasó a Morse kódokat a fán, és játszhat kitalálósdit is.
A programot itt találhatod meg: MORSE-KÓDOS JÁTÉK
Jó szórakozást!
Általános iskolás koromban imádtam a varázsdobozt, amiben egy kismanó valamit csinált és nekem rá kellett jönni, hogy mit. A képzeletemben élénken él a kép. Ezt szerettem volna leprogramoztatni az GenSpark-kal, és egy egészen jó verziót itt most közzé is teszek.
Két típust lehet próbálni: ax és ax+b alakú kapcsolatokat. A paraméterek minden esetben egész számok, a nehézségi szinttől függően egyre nagyobb abszoltút értékűek.
Pluszként megjelenhet egy grafikon, ahol ábrázolja a bedobott pontokat a derékszögű koordináta rendszerben a program.
Játsz vele te is egy kicsit - add oda a diákoknak!
F + V = E + 2. Az animációt GeneSpark-kal készítettem, a hibák manuálisan javítva ... már ami sikerült ezidáig.
Click on a bridge (red line) to blow it up. Water will flow into newly connected areas.
None
| Action | Vertices (V) | Edges (E) | Faces (F) | F + V - E | Euler Formula Valid |
|---|
A Fekete Párduc film részletében a lövedékekből származó mozgási energiát használják. Mit gondolsz?
A billiárd egy nagyon egyszerű, közben élvezetes játék, és hihetetlen mennyi fizika és matematika van a háttérben. Megfelelő háttértudással és annak a gyakorlatba való átültetésével szinte verhetetlen lehet bárki.
Kezdjük azzal, hogy mennyi minden látszik ezen a fényképen. Te mit veszel észre?
És akkor egy kis segítség a gyakorlati megvalósításhoz, 10 perces gyorstalpaló:
Newton törvényei inerciarendszerben érvényesek. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy inerciarendszerben vagyunk, ha minden fellépő mozgásállapotváltozást vagy deformációt meg tudunk magyarázni, meg tudjuk mondani, hogy milyen kölcsönhatásból származó erők hozták létre.
A gyorsuló koordináta rendszerek nem inerciarendszerek. Legtöbbször elég egyértelmű, hogy egy gyorsuló koordináta rendszerben vagyunk, nem is tudunk elvonatkoztatni tőle. Ha kanyarodik az autó, nem meglepő, hogy valami a székbe nyom. Ha elindul a busz és hátradőlünk, ekkor se lepődünk meg. Elinduló és megálló liftben fellépő hastáji mozgások okát is értjük.
Már láttuk a Minden relatív bejegyzésnél, hogy ha a kamera a rendszerhez van rögzítve, és nem látunk ki belőle, akkor már nem is olyan egyszerű a helyzet.
Ha pedig a rendszert állandó gyorsulással mozgatjuk, akkor az alábbi videóban látható izgalmas jelenetek részesei lehetünk. Ilyen fordó szoba általában megtalálható a Csodák Palotája/Technopolis/Nemo szerű fizikát és egyéb természettudományokat népszerűsítő interakítv játszóházakban. Ha el tudunk vonatkoztatni attól, hogy tudjuk, hogy egy gyorsuló rendszerben vagyunk, akkor rögtön olyan mozgásokkal találkozunk, amikre nem tudjuk a magyarázatot. És ekkor érthetjük meg a tehetetlenségi, fiktív erőket.
A COVID-19 miatti online oktatásban szerintem minden fizikatanár használta a PhET szimulációkat. Elég sok magyarul is elérhető - bár érdemes kitekinteni az eredeti oldalra, mert a nem lefordítottak között is rengeteg a gyöngyszem.
Az áramkör építő szimulációt azóta kötelező érvénnyel bevezettem, amióta sikerült olyan rendes rövidzárat produkálni a tanulókészlet segítségével, hogy az emeleten elment az áram. Halkan jegyzem meg, hogy az áramköri elemeket nem a tanulókísérleti eszközökkel kötötték össze a tanulók ... erre szerencsére a szimulációban is lehetőség van.
Másik tapasztalat, hogy érdemes egy feladatsort mellékelni a munkához, mert bár a kreatív elme sokfelé el tud kalandozni, de nem mindenkinek jár erre a rugóra az agya. Így - másoknak is segítségképpen - feltöltöm ide azt a feladatsort, amit legutóbb kaptak kézhez a méréshez a diákok.
Jó munkát és szórakozást mindenkinek!
Már foglalkoztunk a villámlással, de az elektromos erőtér vizsgálatánál a Faraday kalitka elve igencsak fontos. A Van de Graaf generátorral megmutathatjuk a kísérletet - ez a videó a legaranyosabb szemléltető eszköz szerintem :
de azért lássuk be, hogy van aki pénzt csinál a fizika órán megtanultak segítségével, és sokkal látványosabban mutatja be a jelenséget:Minden egyes alkalommal, amikor kezdem a hőtant, keresgélek itt, hogy hogy is volt azzal a tücsökkel. És mostanában már mindig ugyanahhoz a két cikkhez jutok el mindig. Az egyik a Rádiótechnika 2019/5-ös száma, a másik történetesen egy volt ovistárs anyukájának blogja, amit a bor iránt érdeklődőknek ezúton is ajánlok.
Most viszont az információkat ide is kigyüjtöm, hogy ne vesszenek el. Ki tudja mi lesz a fenti két információ forrásommal...
Tehát a tücsök percenkénti ciripelésszáma és a hőmérséklet közötti összefüggést A. E. Dolbear tudós és feltaláló fedezte fel és publikálta 1897- ben a The American Naturalist hasábjain. Ez szerint a környezeti hőmérséklet Fahrenheitben
T_F = 40 +N/4 ,
ahol N = a percenkénti ciripelések száma.
Ha a Fahrenheit és a Celsius skálák közötti átváltást elvégezzük, akkor a képletünk a
T_C = (5N+160)/36
alakot fogja ölteni. De mivel ilyen komplex számításokat a mezőn fekve nehéz végezni, és a hibahatár is jóval nagyobb, így nyugodt szívvel egyszerűsíthetjük a képletünket:
T_C=N/7+4.5.
Azaz a percenkénti ciripelési számot osszuk el 7-tel és adjunk hozzá 4 és felet, és megkapjuk a hőmérsékletet Celsius fokban.
A mérésnek nem is a számolás a leggyengébb pontja, hanem az, hogy nem minden tücsök ciripel eszerint. A barátaink elég alapos kutatásának hála megtudtuk Puskás Gellértől, a Magyar Rovartani Társaság oszlopos tagjától, hogy "az amerikai Oecanthus fultoni fajra érvényes többé-kevésbé” a képlet.
"Esetleg a hazánkban is gyakori pirregő tücsök (Oecanthus pellucens) ciripelése lehet alkalmas rá, ennek a fajnak nyár második felében és ősszel hallhatjuk a hangját. A tavasztól ciripelő mezei tücsök ( Gryllus campestris) valószínűleg kevésbé alkalmas."
Tehát mielőtt alkalmazzuk a hőmérés e módját, gyorsan vizsgáljuk meg a tücsköt, hogy megbízhatunk-e a játékában!
Ez nem egy friss hír, de jobb későn, mint soha: 2009-ben Steve Shore megismételte Galilei kísérletét: a Pisai Ferde Toronyból ejtett ki különböző tárgyakat, hogy megnézze egyszerre érnek-e földet. Galilei nagy valószínűséggel nem végezte el a kísérletet, de minden esetre hozzá kapcsolódik a kísérlet. És ez a videó egészen jól összeszedte a történetet.
Persze a kedvencem akkor is ez a kísérlet, amit már régebben posztoltam:A komplex számok bevezetését nem tudom a történelme nélkül kezdeni. Egyszer készítettem egy remek összefoglalót, amit még tavaly megtaláltam, de most már nem tudom hol van. Nem odázhatom tovább, elektronikus formában is össze kell foglalnom, ha nem akarom minden évben ezt újra és újra eljátszani. Mert hát meg kell mondjam, a történetet már majdnem tudom fejből, de azért csak szeretem átfutni előtte.
A mostani összefoglalónál nagyban hagyatkozom az emlékeimre, az alapot Kusz Emese Tünde szakdolgozatának első fejezetének első része adja, a kiegészítéseket pedig emlékeimmel pótolom.
A XVI. század környékén a kor matematikusai úgy keresték a kenyerüket, hogy matematikai párbajokra hívták ki egymást, ahol a győztes mindent vitt: pénzjutalmat, ˝ hírnevet és ha szerencsés volt, egy gazdag patrónus is felfigyelhetett rá. Ezért az eredmények publikálása nem volt divat. Sokszor a matematikus halála után előkerült feljegyzések segítenek csak időrendet felállítani a különböző felfedezések közt.
Scipione del Ferro tűnik az elsőnek, aki speciális alakú harmadfogkú egyenleteket már meg tudott oldani: A
. Tehát a kor szelleme szerint titkát nem árulta el, csak halála előtt Fiorának, egyik tanítványának. A könnyen szerzett nagy tudással a zsebében kihívta matematikai párbajra Niccolò Fontanat, akit gúnynevén vált híressé: Tartaglia dadogót jelent. (A dadogás hátterében egy gyerekkorában elszenvedett sérülés áll: 1512-ben Brescia városában fosztogató és gyilkoló francia zsoldosok a templomba menekülő nőket és gyerekeket és agyba főbe kaszabolták. Így kapott a kisfiú is több kardvágást, amelyek egyike az arcát érve felhasította a száját. Innentől fogva nehezen beszélt, hebegett. Kortársai ezért ragasztották rá a Tartaglia (dadogó) csúfnevet. Ez annyira megragadt rajta, hogy a matematikatörténet ma is gyakran így emlegeti. A nálunk Pascal-háromszög néven ismert elrendezést például az olasz iskolákban mind a mai napig Tartaglia háromszögének nevezik. Nem kapott rendszeres iskolai képzést, édesanyjának csak arra telt, hogy fiát 14 éves korában 15 napig járassa iskolába. De Fontana 23 éves korában már matematikával kereste a kenyerét. Önállóan tanulta a matematikát és a latint, amely a tudomány nemzetközi nyelve volt. Számolómesterként pedig a hozzá forduló iparosok, építészek és kereskedők gyakorlati számítási problémáit oldotta meg, és így legalább akkora hírnév és megbecsülés övezte, mintha egyetemi katedrája lett volna.)
Tartaglia azt állította, hogy
alakú egyenleteket képes megoldani. De mivel tudta, hogy Fiore del Ferro tanítványa volt, ezért a párbaj előtt addig gondolkozott, amíg Ő maga is rájött a megoldásra. Egyszer feljegyezték, hogy egy párbaj 15 napig tartott, 30 feladatot kellett megoldani. A vesztesnek a győztest és 29 barátját kelett megvendégelnie. Tartaglia és Fiore közti Nagy Matematikaverseny 1535. február 22-én zajlott le. Tartaglia két óra alatt megoldotta Fiore valamennyi problémáját, aki viszont egyetlen eggyel sem boldogult ellenfele problémái közül. Így az iskolázatlan számolómester legyőzte kihívóját, az egyetemi professzort, aki ráadásul nem is maga fedezte fel azt a képletet, amit tudott, hanem Scipione del Ferro professzortól tanulta. 
Ekkor jött Gerolamo Cardano, aki rávette Tartagliát, hogy árulja el neki a titkát. Tartaglia valamiért belement, kikötve, hogy Cardano is titokban tartja. De a véletlen folytán Cardano ráakadt del Ferro papírjaira, amiből kiderült, hogy Ő volt az első. Így nem érezte, hogy bármilyen titoktartás innentől köti, és 1545-ben az "Ars Magna" című könyvben publikálta kutatásait, amiben a fenti harmadfokú egyenlet megoldóképletét is közölte, amire időközben persze Ő maga is rájött.
Pataki János fordításában olvassuk el, mit adott Tartaglia Cardanonak Velencében:
Cardano Tartagliával ellentétben a hírnév és az illékony gazdagság bűvöletében élt. Szókimondó, nehéz embernek tartották. Miután meggyógyította St Andrew's érsekét szinte mindent el tudott érni. Magánéletében nem volt viszont ilyen szerencsés: egyik fiát perbe fogták, hogy megmérgezte saját feleségét, és kivégezték. A feleség családjának ítélt kártérítés rendkívül rossz anyagi környzetbe sodorta őket, amit tovább rontott, hogy másik fia ennek ellenére még meg is lopta, hogy kitudja fizetni játékadósságát. Ezen Cardano annyira felbőszült, hogy feljelentette saját fiát, akit számüzetésre ítéltek. De térjünk vissza a képlethez.
Mi ne essünk a XVI. századi nagy matematikusok hibájába: tegyük közkinccsé a levezetést (energiatakarékos megoldásként a wikipediáról kimásolva:)
Na persze ezzel a képlettel rengeteg a probléma.
Utóbbi példánál természetesen adódik a komplex számok bevezetése...
Az Apollo-missziók idején több tudományos műszer is a Holdon maradt, köztük olyan - kb koffer méretű berendezések, melyek egyik oldalán tükör volt. Akkor még nem létezett olyan lézer, amely odáig ellőtt volna, de bíztak benne, hogy sikerül majd előállítani.
És sikerült is.
A Föld-Hold távolság meghatározásához volt szükség a tükrökre. A kilőtt és visszaérkezett lézersugarak időkülönbségéről a távolságot tudták meghatározni. A mérések derítették ki, hogy a Hold bizony távolodik a Földtől.
A történet folytatása , hogy a tükrök az eltelt években viszont alaposan beporolódtak, aminek a meteorbecsapódásokkor felveredő holdi por lehet az oka a NASA szerint. (A Holdon nincsenek porviharok.) Mivel a holdi por erős réteget rakott a tükrökre, a NASA kénytelen volt más megoldás után nézni, amellyel a későbbiekben is elvégezheti méréseit. Így jött a képbe az égitestnél állomásozó LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) szonda, amely szintén rendelkezik a fényjeleket fogadni tudó tükrökkel.
A NASA az eltelt években folyamatosan próbálta becélozni a mozgó szonda egyébként viszonylag apró tükreit, a legutóbbi próbálkozásukat pedig végre siker koronázta. De azért itt nem ér véget a történet, mert rendkívül kicsi hányada érkezett vissza a küldött foton-csomagnak. A tervekben infravörös-lézerek és további, különböző helyekre telepített visszaverő felületek szerepelnek.
Ha egy kristálypohár/pezsgős pohár peremén nedves kézzel köröket írunk le, akkor a pohár a sajátfrekvenciáján rezegni fog. A hangmagasságot a pohárba öntött folyadékkal szabályozhatjuk. És már csak néhány óra finomhangolás, és rögtön itt találhatjuk magunkat:
