A következő címkéjű bejegyzések mutatása: atomfizika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: atomfizika. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. január 17., hétfő

Tárhely ajánló

Van egy videomegosztó tárhely, a neve Videotorium. Az ismert videomegosztóktól abban különbözik, hogy nem csak 8-10 perces kis filmeket láthatunk, hanem néhol akár egy órás videókkal is találkozhatunk. A videók oktatási célt szolgálnak, bármikor megtekinthetőek. A filozófiától kezdve a neveléstudományon át, a történelmet és irodalmat is érintve, a számítógép tudományokig mindenféle témakört megtalálhatunk. Persze én a fizikára és a matekra koncentrálok.
Fizikán belül is egy csomó konferencia, előadás, kísérlet anyaga van fent. Fent vannak például a 2007-es 33 órás kísérlet maraton előadásai a Csodák Palotájából, egy-két hónapja felvett előadások is: a legutóbbi a szivárvánnyal, a naplementével, a hold udvarral és a zöld villanással foglalkozik. Elég sok foglalkozik atomfizikával és az LHC-vel.


2010. március 9., kedd

A legnagyobb tojás

Az Index a főoldalon hozza, képpel, hogy Pakson egy tyúk talán Guinness rekord nagyságú tojást tojt.

Tök utálom, hogy még mindig itt tartunk. Hogy ha ez mind Gyanógeregyén lett volna, nem is lenne hír. Szánalmas.

2010. február 2., kedd

Cézium csapda


"Két amerikai kutató, Mercouri Kanatzidis és Nan Ding készített egy szulfidtartalmú anyagot, amelynek a szerkezete a Vénusz légycsapójára hasonlít. A rajta lévő 0,8 x 0,3 nanométeres ablakokon éppen csak beférnek a cézium ionok.
A cézium kapcsolatba lép a szulfid ionnal, ami egy kapcsolóként működik. Az interakció úgy változtatja meg a stuktúrát, hogy az ablakok becsukódnak, és a cézium fogságba esik.

Nem okoz gondot, ha más ionok is vannak a vízben, mert azok erősen kötődnek a vízmolekulákhoz, írja a New Scientist. A szulfid nem lép kölcsönhatásba más anyaggal, csak a céziummal.
Kanatzidis szerint a légycsapó jól használható az atomhulladék-lerakóhelyek közelében, ám azt még be kell bizonyítani, hogy hatékonyabb-e a jelenleg használt módszereknél."

Forrás: Index, New Scientist

2009. október 13., kedd

Könyvajánló

Na, ilyet még sose csináltam. Nem egyszerű. Ugyanis én el vagyok ragadtatva a könyvtől, de ezt röviden összefoglalni?! Meg úgy, hogy fel is keltsem az érdeklődést? Hát egy ideje gondolkodom mit kellene írni, és nem jutott eszembe semmi. Pedig nagyon idekívánkozik ez a poszt.

A könyvet Lawrence M. Krauss írta, és a címe A Start Trek fizikája. Stephen Hawking írt hozzá előszót. Azért ez jelent valamit.

A könyv nem arról szól, hogy mit szúrtak el, milyen bakik vannak a Star Trekben, hanem inkább egy vezérfonál, aminek segítségével végigtárgyaljuk a kvantumfizikát, speciális és általános relativitáselméletet, a részecskefizikát és eljutunk egészen az emberi lélek lehetséges vagy lehetetlen voltáig. Mi kell ahhoz, hogy működjön a transzporter, vagy a térhajtómű, a holofedélzet, miért kell tehetetlenségcsillapító, és hogyan kellene működnie a vonósugárnak, mi kellene a szubtérsebességhez... Lehetséges, hogy érdekes ez a könyv annak is, aki még soha nem hallotta, hogy "sugározz fel, Scotty", de minden bizonnyal sokkal szórakoztatóbb, ha tudjuk ki is az a Q vagy Data.

Én rém megörültem ennek a könyvnek. Sokszor csöppentem olyan beszélgetésbe, amikor azt kellett magyarázni, hogy a Star Trek nem a Star Wars lebutított változata, és hogy lehet hogy béna a díszlet, de az ötletek nagyon jók...és hogy Stephen Hawkingot idézzem " a Star Trekhez hasonló tudományos fantasztikum segít tágítani az emberi képzeletet."

Remélem azért legalább néhány embernek kedvet csináltam a könyvhöz. Nekem nagyon bejött.

2008. szeptember 10., szerda

Egy történelmi nap

Valami hasonló lehetett, amikor a Chicagói Atommáglyát állták körbe a tudósok és először sikerült szabályozott körülmények között maghasadást produkálni. Most rengeteg ország és több ezer tudós figyelte a ma délelőtt 10 óra 28 perckor elinduló LHC-t. És igen, nem lett világvége, se az időutazók nem bukkantak elő.

A CERNben a régi gyorsítót alakították át, és így jött létre a mintegy hetvenszer erősebb gyorsító. A régi vasmágneseket lecserélték szupravezető elektromágnesekre, köréjük hűtésképpen folyékony nitrogént keringetnek, hogy 1,9 kelvinen tartsák őket, hogy a mágnesek ellenállása lényegében nulla legyen. Így ha valamit szerelni szeretnének, 5 hét alatt felmelegítik a rendszert, majd megint 5 hét alatt lehűtik. Addig meg lehet láblógatni.


A gyorsító csak úgy jöhetett létre, hogy sok ország összefogott, és pénzt és embert küldtek. Mi 1,18 milliárddal és az MTA KFKI RMKI egy kutatócsoportjával és a  Debreceni Egyetem Kísérleti Fizika Tanszékének segítségével járultunk hozzá a nagy naphoz és veszünk részt a további kísérletekben.

A gyorsítóval a tudósok reményei szerint végre igazolható a részecskefizika standard modellje, vagyis az elektromágneses, a gyenge és az erős kölcsönhatást leíró kvantumfizikai elmélet. Majdnem minden kísérleti teszt igazolja jóslatait, a kivételek legjelentősebbike a még meg nem talált Higgs-bozon. És véletlenül még sok érdekes dolog kisülhet a kísérletekből. Nagyon izgalmas dolgok kezdeténél lehettünk jelen!

  

Forrás: Index, LHC First beam(itt élőben is lehet nézni az újjongó tudósokat), Wikipedia

2008. február 14., csütörtök

Májusban jönnek az időutazók

" Három hónap múlva megsérül a CERN részecskekísérleteinek következtében a világegyetem szövete és megjelennek az időutazók a jövőből, mondják egy orosz matematikai intézet kutatói. A genfi részecskekutató intézet, a CERN felszólaló szakértője szerint ez legfeljebb csak sci-fibe illő képzelgés.

Májusban végeznek ugyanis egy kísérletet a világ legnagyobb részecskefizikai laboratóriumban, a CERN (Európai Atommagkutató Tanács) Genftől északra található központjában, amely során megpróbálják reprodukálni a világegyetem születésért előidéző Big Bang utáni másodperc első egymilliárdodik részét.
A moszkvai Steklov Matematikai Intézet két kutatója, Irina Arefeva és Igor Volovics szerint az a kísérlet feltépi a világegyetem szövetét - az az energia ugyanis, ami a fénysebességgel ütköző részecskék ütközése során szabadul fel, egyfajta kaput nyithat a jövőből érkező látogatóknak. Einstein általános relativitáselmélete szerint bármilyen nagy mennyiségű anyag vagy energia eltorzítja a körülötte lévő teret - maga az idő pedig annyira torzulhat, hogy egyfajta féreglyukat, a jelen és a jövő közti alagutat hoz létre.
A Daily Mail által megkérdezett kutató szerint azonban ez a feltételezés csak mese. "A kozmikus sugarak a felső atmoszférában ütközve sokkal több energiát bocsátanak ki, mint amire mi képesek lennénk", nyilatkozta Brian Cox, a CERN tagja és a részecskefizika egyik vezető brit szakértője. "Ötmilliárd éve fordulnak elő ilyen jelenségek és egyszer nem jelentek meg időutazók. Stephen Hawking utalt is arra, hogy mihelyst egy új elmélet jön létre a kvantumgravitáció témájában, ez az időutazási lehetőség elméletileg is félre lesz tolva. Már csak azért is, mert az univerzum általában a józan ész szabályszerűségei szerint működik, a múltba történő időutazás pedig nagyon nem józan."
"

Mostanában sajnos/nem sajnos nincs időm írni, sok a dolgom. De ezt most olvastam a HVGben, és kíváncsi vagyok, hogy mi a véleményetek a dologról. Aztán majd én is leírom.