Tanmese a kettős természetről

Gyenes Tanár úrtól kaptam vagy tíz éve egy kis papírkát, amin egy kis novella volt. Sajnos az eredetét, hogy hol jelent meg, nem tudom. De ez az a történet, ami után a legjobban el lehet képzelni az elképzelhetetlent : az anyag kettős természetét. 

Egyszer volt egy kétdimenziós világ. Ebben a világban sokszögek éltek és szigorú kasztrendszer uralkodott. Annál nemesebbnek számított valaki, minél több szöge volt. A hatalmat pedig a körök gyakorolták. Mivel féltették uralmukat, néhány fontos, de könnyen belátható szabályban foglalták össze felsőbbrendűségük ismérveit és annak következményeit:

• Minden hatalom a köröké, akik tökéletesek, tehát istenek.
• Mivel a körök istenek, mindig igazuk van.
• A körök szöglettelenek.
• Aki szögletes, az nem szöglettelen. 
• Aki szöglettelen, az nem szögletes.

Ezt a néhány szabályt az ország minden lakosa jól az agyába véste.  
Élt ebben az országban egy négyzet. Ez a négyzet egyszer elment sétálni a mezőre. Hát ahogy ott sétál, hirtelen hangot hall. Nem tudta megmondani, honnan jött a hang, úgy érezte, egyszerre mindenhonnan hallja, sőt tulajdon belsejéből is az szól.
– Én a harmadik dimenzióból jöttem – szólt a hang.
A négyzet hitetlenkedett.
– Nincs is harmadik dimenzió – mondta –, hisz hogy merre van, megmutatni senki sem tudja. – S ebben a pillanatban a semmiből hirtelen előtűnt közvetlenül a négyzet orra előtt egy téglalap.
– Mit keresel itt, hogy kerültél ide? – kérdezte a négyzet.
– Én jöttem a harmadik dimenzióból – szólalt meg a téglalap –, én szóltam hozzád előbb! 
A jövevény érezte, hogy nem hisznek neki, megsértődött és eltűnt. Ám a következő pillanatban egy kör jelent meg a négyzet előtt. A négyzet nagyon meglepődött, s nem értette, hogy kerül ide a semmiből egy ilyen fontos személyiség. De nem volt túl sok ideje tanakodni, mert a kör megszólalt: 
– Én vagyok a jövevény a harmadik dimenzióból, velem beszéltél az előbb, amikor téglalap voltam. 
– Ez lehetetlen – gondolta a négyzet, de kimondani nem merte, mivel aki szöglettelen, az kör, tehát isten és mindig igaza van. De a kör és a téglalap nem keverhető össze! A kettő nem lehet ugyanaz! Aki szögletes, az nem szöglettelen, aki szöglettelen, az nem szögletes.
– Én egyszerre vagyok mindkettő – mondta jövevény. – Én vagyok a henger. Három dimenziós test vagyok.

– Miért higgyek neki? – gondolta a négyzet. – Hisz csak egy négyszög, mint én, s amit mond, annak nincs semmi értelme. Kétségtelenül nem isten, tehát nem biztos, hogy igazat mond. Hiszen aki szögletes, az nem szöglettelen. 

– Ennek nincs értelme – gondolta a négyzet. – Mi az, hogy harmadik dimenzió és mi az, hogy test és henger? A szögletesség és szöglettelenség kizárják egymást. A hengert tehát lehetetlen elképzelni. Akkor pedig nincs. Mindjárt megőrülök! – gondolta, azzal hátat fordított a hengernek, és kétségbeesetten elrohant. 
A henger bosszúsan kiemelkedett a síkból, és tovalebbent.

Animációk fizika órára

A realica.educatio.hu oldalon rengeteg animációt találunk. Persze ezek nem pótolják a kísérletezést, de vannak esetek, amikor nem megy könnyen a kísérletezés - gondolok itt a modern fizikára, és van ahol nagy segítség egy fogalom megértésénél egy jó animáció.
A korai atomelméletektől kezdve a Bohr-féle atommodellen át a proton felfedezésén keresztül kis animációk kapcsolódnak a végzős osztályok fizika tananyagához. De találhatunk itt kevésbé izgalmas animációkat a lendületmegmaradásra. Valamint az animációk mellett vannak látványos videók a súrlódás fogalmának elmélyítésére. De azért találtam hibát is. Ezúton itt is kiemelném, hogy a súly a tartóerő/nyomóerő ellenereje, és nem egyenlő a nehézségi erővel.

Nagyságrendek

Az általunk ismert világ nagyságrendjei - csúszka segítségével mozoghatunk a legkisebb és a legnagyobb ismert közt.

Elemi részek

Bár ugye európaiként mi a CERN-ért vagyunk oda, de álljon itt egy videó a Fermilab-tól arról, hogy mi is az a Higgs-bozon.

És egy régebbi videó - ugyancsak a Fermilabtól, ahol 1995-ben kísérletileg bizonyították a top, azaz tető kvarkok létezését.  Bár a kísérlet nem ez volt, de a videón láthatunk egy animációt arra, ahogyan a top kvark lebomlik...

Az igazi Való Világ

6 önkéntes 520 napot töltött egy 72 négyzetméteres konténerbe bezárva bekamerázva, elszigetelve a kintiektől. Ez a nagyszabású kísérlet nem egy tévécsatorna, hanem az ESA pszichológiai kísérlete volt, amivel azt vizsgálták, hogy milyen hatása lehet az emberi elmére egy marsi expedíció. Mert a Marsra jelen technikai tudásunkkal 250 nap az út, ugyanennyi vissza. közel 3 hetes Marsi vakációval számolva jön ki az 520 nap. 420 nap 15 percben:

Kozmikus keserűség

Kozmikus keserűség a címe John Updike Cosmic Gall című versének Soltész József fordításában. A vers nem lehulló műholdakról szól, nem is az aziránt érzett szomorúságunkról, hogy nem láttuk az izzó darabokat fénylőn az óceánba hullani. Hanem egy részecskéről, a neutrínóról.

John Updike

Cosmic Gall

NEUTRINOS, they are very small.
They have no charge and have no mass
And do not interact at all.
The earth is just a silly ball
To them, through which they simply pass,
Like dustmaids down a drafty hall
Or photons through a sheet of glass.
They snub the most exquisite gas,
Ignore the most substantial wall,
Cold shoulder steel and sounding brass,
Insult the stallion in his stall,
And scorning barriers of class,
Infiltrate you and me! Like tall
and painless guillotines, they fall
Down through our heads into the grass.
At night, they enter at Nepal
and pierce the lover and his lass
From underneath the bed-you call
It wonderful; I call it crass.

Kozmikus keserűség
(fordította Soltész József)

Neutrínó, roppant kicsi,
Se töltése, se tömege,
Még a társa sem érdekli,
A föld egy golyó közepe,
Melyen csak úgy áthalad,
Mint egy előcsarnokon, mint foton az üvegen,
S a legfinomabb gázakon, fallal őrzött tereken, a bronzon és az acélon.
Felhergelheti a csődört,
Osztályhatár nem akadály,
Keresztülfúrja a bőröd,
A testeden ki- és bejár,
Fejeden át a talajba;
Éjszaka betör Nepálba,
Átfúrja a szeretőt,
S az ágyban, hogyha megcsodálod,
Bosszantod a kétkedőt.

Új típusú naperőmű

Egy igen ígéretes konstrukcióval álltak elő az amerikaiak. Egészen szimpatikus az elv, és a káros anyag kibocsájtás szintje is meggyőző. No meg van is elég sivataguk, ami kellő helyet és napfényt biztosíthat az erőműnek.
"Az EnviroMission nevű projektben egy 800 méter magas tornyot húznak fel az arizonai sivatagban, a torony lábánál egy több száz méter átmérőjű körben üvegházat építenek, ennek az a funkciója, hogy az alapállapotban nappal 40 fok körülire felhevülő levegő hőmérsékletét tovább emelje, 80-90 fok körülire. A forró levegő ... felfelé száll, és az egyetlen útja az üvegház közepén hatalmas kéményként emelkedő torony. A felfelé szálló levegő a torony belsejében turbinákat hajt meg, így termel áramot.""Az erőmű 2015-ben kezd el üzemelni, és a 200 megawattos csúcsteljesítményével 150 ezer háztartást lát majd el árammal az amerikai nyugati parton." Összehasonlításképpen, kedvenc paksi erőművem 1760 MW-os teljesítménnyel üzemel. "A 800 méteres, 130 méter átmérőjű torony, és az üvegház felépítése 750 millió dollárba kerül, és ha elkészül, a világ egyik legmagasabb épülete lesz, alig 30 méterrel alacsonyabb a jelenlegi csúcstartó Burj Kalifa toronynál Dubajban. A dél-kaliforniai áramszolgáltató vállalat máris lekötötte az erőmű áramtermelő kapacitását egy 30 éves szerződéssel."
"A pénzügyi tervek szerint a torony 11 év alatt termeli ki a felépítésének költségeit, a fenntartására pedig minimális összeget és kezelőszemélyzetet igényel. Az élettartamát 80 évre becsülik a mérnökök, a befektetés gyors megtérülése és az alacsony fenntartási költség pedig a gazdaságilag is a leghatékonyabb megújuló energiaforrássá teszik a naperőműtornyokat."
"A technológia is több szempontból hatékonyabb, mint a hagyományos, napelemes erőműveké. Mivel a levegő hőmérsékletének különbségén alapszik, szinte bármilyen időjárásban képes működni, sőt, a talaj, és a talajmenti levegő felforrósodása miatt éjjel is tovább termeli az áramot. A felépítése nagy, egybefüggő, száraz területet igényel, így a sivatagok eddig teljesen használhatatlannak tartott részein lehet felhúzni."



Köszönöm a linket Juhász Péternek.
Forrás: Index

Láncreakciók

A videókat köszönöm Tapody Évának!

Az első sugárterápia

A sugárterápia a
rák elfojtására alkalmazza az ionizáló sugárzás roncsoló hatását. Azt a biológiai tényt használják ki, hogy az ionizáló sugárzás által keltett hibákat a sejt hibajavító rendszere kijavíthatja - ha van rá ideje. De a ráksejtek gyorsan osztódó sejtek, így erre nincs idejük. A rákos sejt elhal, míg az ép testi sejt ki tudja javítani a hibákat. Olyan magas dózist kell alkalmazni, hogy megölje a rákos sejteket, de életben hagyja a biológiailag kontrollált módon, ritkábban osztódó ép sejteket. Ez elérhető, ha csak a rákos szervet teszik ki, célzottan kemény röntgensugárzásnak, a többi testrészt ólomtkarással védik.

A módszer úttörője Szilárd Leó volt, aki saját hólyagrákjának kezlésére lokálisan 50 Sv dózist alkalmazott, teljes sikerrel. A hólyag mondjuk elégett, de Szilárd Leó rákmentes lett.

Csak összehasonlításképpen, hogy mekkora dózis az az 50 Sv. Egy átlagos fogröntgen esetén az átlagos dózis 0,3mSv. Manapság ha valaki sugárterápiában részesül, akkor esetenként kb 40 mSv dózist kap. Pripjaty-ban, egy Csernobil melletti kis faluban a katasztrófa utáni első évben kapott dózis 50 mSv. Tehát ez az 50 Sv meglehetősen sok...

A fenti történet is Marx György Atomag-közelben című könyvéből van.

Animáció a CERN-i MoEDAL kísérletről

A videót kollégám Humphrey Jones blogán láttam meg, és vettem át. Köszönet érte. Ő egy kicsit ír is róla, ezt most időszűkében nem fordítom.

Egy történelmi nap

Valami hasonló lehetett, amikor a Chicagói Atommáglyát állták körbe a tudósok és először sikerült szabályozott körülmények között maghasadást produkálni. Most rengeteg ország és több ezer tudós figyelte a ma délelőtt 10 óra 28 perckor elinduló LHC-t. És igen, nem lett világvége, se az időutazók nem bukkantak elő.

A CERNben a régi gyorsítót alakították át, és így jött létre a mintegy hetvenszer erősebb gyorsító. A régi vasmágneseket lecserélték szupravezető elektromágnesekre, köréjük hűtésképpen folyékony nitrogént keringetnek, hogy 1,9 kelvinen tartsák őket, hogy a mágnesek ellenállása lényegében nulla legyen. Így ha valamit szerelni szeretnének, 5 hét alatt felmelegítik a rendszert, majd megint 5 hét alatt lehűtik. Addig meg lehet láblógatni.


A gyorsító csak úgy jöhetett létre, hogy sok ország összefogott, és pénzt és embert küldtek. Mi 1,18 milliárddal és az MTA KFKI RMKI egy kutatócsoportjával és a  Debreceni Egyetem Kísérleti Fizika Tanszékének segítségével járultunk hozzá a nagy naphoz és veszünk részt a további kísérletekben.

A gyorsítóval a tudósok reményei szerint végre igazolható a részecskefizika standard modellje, vagyis az elektromágneses, a gyenge és az erős kölcsönhatást leíró kvantumfizikai elmélet. Majdnem minden kísérleti teszt igazolja jóslatait, a kivételek legjelentősebbike a még meg nem talált Higgs-bozon. És véletlenül még sok érdekes dolog kisülhet a kísérletekből. Nagyon izgalmas dolgok kezdeténél lehettünk jelen!

  

Forrás: Index, LHC First beam(itt élőben is lehet nézni az újjongó tudósokat), Wikipedia