Lézer

Az Apollo-missziók idején több tudományos műszer is a Holdon maradt, köztük olyan - kb koffer méretű berendezések, melyek egyik oldalán tükör volt. Akkor még nem létezett olyan lézer, amely odáig ellőtt volna, de bíztak benne, hogy sikerül majd előállítani. 

És sikerült is.

 A Föld-Hold távolság meghatározásához volt szükség a tükrökre. A kilőtt és visszaérkezett lézersugarak időkülönbségéről a távolságot tudták meghatározni. A mérések derítették ki, hogy a Hold bizony távolodik a Földtől. 

 A történet folytatása , hogy a tükrök az eltelt években viszont alaposan beporolódtak, aminek a meteorbecsapódásokkor felveredő holdi por lehet az oka a NASA szerint. (A Holdon nincsenek porviharok.) Mivel a holdi por erős réteget rakott a tükrökre, a NASA kénytelen volt más megoldás után nézni, amellyel a későbbiekben is elvégezheti méréseit. Így jött a képbe az égitestnél állomásozó LRO (Lunar Reconnaissance Orbiter) szonda, amely szintén rendelkezik a fényjeleket fogadni tudó tükrökkel.

A NASA az eltelt években folyamatosan próbálta becélozni a mozgó szonda egyébként viszonylag apró tükreit, a legutóbbi próbálkozásukat pedig végre siker koronázta. De azért itt nem ér véget a történet, mert rendkívül kicsi hányada érkezett vissza a küldött foton-csomagnak. A tervekben infravörös-lézerek és további, különböző helyekre telepített visszaverő felületek szerepelnek.

Lezuhant az UARS?

Úgy tűnik, hogy még mindig nem. 9 órakor még mindig 135 km magasan van. A NASA is csak ígéri, hogy majd frissíti az adatokat. Nekem nem, de Jónás Károlynak sikerült lefotóznia az átsuhanó műholdat.
UPDATE: Nem Jónás Károly képéről van szó. Vette valakitől.

Addig se maradjunk égi szépség nélkül, a NASA oldalát böngészve találtam egy szép képsorozatot, ami a déli sarki-fényt, azaz az Aurora Australist mutatja a Nemzetközi űrállomás szemszögéből.

UPDATE: A NASA 9 óra 46 perckor kiadott közleménye szeirnt az UARS lezuhant. A pontos idő és helyszín még nem ismert, feltehetően Kanada felett lépett be a légkörbe, de a darabjai az óceánba hullottak. Nyugat-kanadai Calgarytől délre, Okotoks felett látták a lehulló törmeléket.

UARS műhold lezuhanása - UPDATE

A legutóbbi számítások szerint nem is péntek este, hanem szombat hajnalban fog lezuhanni az UARS. Folymatosan frissülnek az információk a NASA oldalán.
Az alábbi animáció az agi.com számításait mutatja, hogy szerintük hogy megy majd végbe a folyamat:

Olaszországban 0,6 százalék volt a becsapódás esélye, ami az elmúlt órákban 1,5-re nőtt. Az Olasz kormány kérte a lakosokat, hogy maradjanak a házaikban. Remélem, tudni fogok róla, ha Magyarországon az esély 1,5 % fölé megy...mindenesetre követjük az UARS pályáját...

21:33 és 21:35 közt Ausztria felett halad el a műhold, hazánkból is látható lesz.

Most olvastam a Népszabadságban, hogy október végén még egy óriási űrszemét fog becsapódni: az 1990-ben felbocsátott, 2,4 tonnás német ROSAT űrteleszkóp. Az UARS-nál nagyobb, 1:2000-hez az emberi sérülés esélye ennél a műholdnál, amikor a számítások szerint a harminc részre eső műszer 1,6 tonnája eléri a földet.

Kövesd az UARS lezuhanását

Sok műhold kering körülöttünk, sok lezuhan, és elég a légkörben. Az UARS (Upper Atmosphere Research Satellite, azaz a Felső Légköri Kutató Műhold) azért más, mert elég nagy, így nem fog sok kis darabra szétesve elégni, hanem jelentős darabok be is csapódnak majd. A NASA beszámolója szerint a közel 6 tonnás UARS nemsokára eléri a légkört, és ezzel felgyorsul a zuhanása.
Előzetes számítások szerint pénteken este 8 és éjfél között lép majd be légkörbe. Ha fél 10 környékén történik a zuhanás, úgy az Ausztria és Csehország felett lezajló események fénye hazánkból is (elsősorban az osztrák határhoz közel) látható lehet - írja az Origo. Egyelőre ismeretlen, hogy az a 800 kilométeres sáv, melybe a műhold zuhanni fog, a Föld melyik pontjára esik majd, ezt csak a becsapódás előtt 2 órával lehet majd megmondani. Számítások szerint 1 a 3200-hoz az esélye annak, hogy emberi sérülést okoz majd, nagyobb valószínűséggel azonban valamelyik óceánban végzi majd pályafutását.

Eredetileg az 1991-ben fellőtt műhold érkezését október elejére várták, ám a megemelkedett naptevékenység miatt felhevült a felső légkör, mely így jobban lassította a használaton kívül keringő műtárgyat. A műhold pályája az alábbi (néha nehezen betöltődő) oldalon követhető.

A bejegyzés írása idején éppen Ausztrália partjai felett suhan el az UARS  7,79 km/s sebességgel 195 km magasan.

Azért tudnak valamit a Kutatók Éjszakája szervezői, hogy még egy ilyen nagyszabású kísérletet is bevállaltak ;)

Forrás: NANA, Space.com, Időkép

360°-os STEREO kép a Napunkról

A Nasa 2006-ban felküldött STEREO.A és STEREO.B szondája épp mostanra értek egymással szembe a Nap két oldalán. (Pontosabban a sokakat érdeklő Super Bowl vasárnapján...) Kiegészítve az ESA által felküldött SDO (Solar Dynamics Observatory) képeivel elkészült Napunk 360°-os képe. Így most már nem csak a Doppler-effektus segítségével tudunk következtetni arra, hogy mi lehet a Nap nem látott oldalán.

Összeütközések hete

Az elmúlt héten rengeteg összeütközésről hallottam. Az egyik igen meglepett, mert csak egy kis apró hír volt az Indexen. Hiszen csak a The Sun bulvár újságban jelent meg. Aztán rá 2 napra azért mégiscsak bemondták a Híradóban is, addigra jutott el odáig a hír. Még akkor akartam erről írni, milyen jó is lett volna, ha elsőként e blogban lehet erről olvasni, de aztán mégse néztem jobban utána, nem írtam.

De azért legyen itt címszavakban, mi is történt a héten.

Először is egy orosz és egy amerikai szatellit ütközött össze február 11-én Szibéria fölött 790 kilométerrel az AP hírügynökség jelentése szerint [1]. Az egyik áldozat az 560 kilogrammos Iridium kommunikációs műhold volt, amit még 1997-ben bocsátottak fel. A baleset másik résztvevője az egytonnás orosz szatellit volt, ami 1993 óta keringett, azonban már jó ideje üzemen kívül volt, ennek megfelelően irányítani sem lehetett. Eddig négyszer fordult elő, hogy különböző ember alkotta szerkezetek találkoztak az űrben, de most először karambolozott két nagyobb műhold. Pedig mindez sokszor a szerencsén is múlik. Jelenleg 17 ezer tárgy kerül a Föld körül, ezeket a hadsereg által üzemeltetett U.S. Space Surveillance Network tartja számon. A becsapódás után keletkezett törmelékfelhőt a Kínai Tudományos Akadémia vezette égboltfigyelő hálózat is nyomon követi. Aggódnak a Fengjün-1 meteorológiai, illetve a Cejüan-1 csillagvizsgáló műholdjaikért.

A hét másik nagy ütközése, amikor a Le Triomphant és a Vanguard atomtengeralattjárók ütköztek össze merülés közben. A két hajó egymástól független küldetésen vett részt, és nem tudták egymásról, hogy éppen ugyanott merültek le. A tengeri hadviselésben a hadihajók a hanghullámok visszaverődésének elvén működő szonárral tájékozódnak. A Sun által idézett haditengerészeti források szerint a mai anti-szonár lopakodó technológiák annyira fejlettek, hogy egyszerűen annyira későn látták meg egymást a szonáron, hogy már nem tudták elkerülni az ütközést.És egy kis adat a méretekről: a Vanguard 15 ezer tonnás, 150 méter hosszú,16 Trident típusú ballisztikus nukleáris rakétával és 140 fő legénységgel. A Le Triomphant "csak" 12 ezer tonnás, és 140 méter hosszú. A fedélzetén 110-en teljesítenek szolgálatot, és szintén 16 nukleáris robbanófejet szállít. Az ütközésben a kisebb hajó sérült meg jobban, de csak a szonárja, aminek amúgy sincs sok haszna az eset szerint, a robbanótöltetek mindkét hajón épek, így sugárzás sincs.

Még sok vonatbaleset is történt. Lehet, hogy nem több, mint máskor, de az egyik vonaton egy rokonunk ott is volt. Nagyon szemléletesen írta le a  több tonnás vonat és a 80 kilós ember találkozását, és hogy mi maradt az utóbbiból. És löktek rá ártatlan, szabályosan álló kocsit is a sínekre.

Űrszemét felettünk

Az alábbi kis videót a londoni Science Museum-ban vették fel. Több, mint 6000 objektum van fent. Ezek közül jó, ha 800 működik még. Többségük az alacsony pályákon (Low Earth Orbit) keringenek. Ez kb 340 kilométerre van a földfelszín felett. A legtöbb műhold itt kering. Például a GPS műholdak is.  Majd később láthatóak a geostacionárius pályákon keringő műholdak is, ez kb 36000 kilométerre vannak a Föld felszínétől. Itt keringenek a távközlési műholdak, és mivel ott a Föld felszín 42%-át lehet látni a meteorológiai műholdakat is itt találhatjuk meg. Így ezeket mindig a Föld egy adott pontja felett láthatjuk.
UPDATE:
Mivel az eredeti videót nem találtam meg, de találtam helyette egy nagyon hasonlót, ami az arányokat szemlélteti, így utóbbit rakom most fel:

Lelőtték-kidobták-esik-valószínű-Föld-Űr

Egy amerikai cirkálóról indított rakétával helyi idő
szerint szerdán 210 kilométeres magasságban eltalálták a meghibásodott,
Föld felé zuhanó kémműholdat - közölte a Pentagon.

Az irányíthatatlanná vált, az óránként 27 358 kilométeres sebességgel haladó mesterséges holdat a
Csendes-óceánról, a Lake Erie cirkálóról felbocsátott átalakított
SM-3-as rakéta találta el. Az SM-3-ast eredetileg ellenséges
ballisztikus rakéták megsemmisítésére tervezték.

Az előzetes elképzelés az volt, hogy a rakéta a műhold
üzemanyagtartályába csapódik be, s robbanás nélkül, pusztán az ütközés
erejénél fogva "megsemmisíti" azt. A tartály fél tonnányi súlyosan
mérgező anyagot, hidrazin gázt tartalmazott, s a cél az volt, hogy
megelőzzék ennek a veszélyes anyagnak a visszakerülését a Földre. A
Pentagon egyelőre nem tudta megerősíteni, hogy a vegyszert tartalmazó
tartály széthullott-e darabjaira. Erre a megerősítésre állítólag 24
órát várni kell.

A minisztérium közölte: mivel a műhold már alacsony pályán haladt, a
keletkezett törmelék jelentős hányada azonnal belép a Föld légkörébe,
ahol szinte teljes egészében el fog égni. Az űrszemét 24-48 órán belül
megsemmisül, a maradék törmelék pedig 40 napon belül jut be a légkörbe.

Az akció különlegessége, valamint a nagy nemzetközi visszhang és a
politikai következmények miatt személyesen Robert Gates védelmi
miniszter adta ki a végrehajtási parancsot.

De nem ez az első Földre zuhanó objektum. Az Űr körülöttünk teli van űrszeméttel. A Nemzetközi Űrállomásról (ISS) távolodóban kapták lencsevégre azt a többmázsás ammóniatartályt, amelytől a legénység, más egyébbel együtt, 2007. július 23-án szabadult meg. A méretes űrszemét - amelyről az ISS-ről és a Fölről egyaránt filmfelvétel is készült - várhatóan a jövő nyáron érkezik meg bolygónk légkörének sűrűbb részébe.
Az űrállomás első hűtőrendszeréhez tartozó ammóniatartályt még 2001-ben helyezték működésbe, a NASA által tavaly elvégzett felújítások után azonban feleslegessé vált a 635 kilós egység. A "nagytakarításra" azért volt szükség, mert rövidesen megérkeznek az új európai és japán kutatómodulok.

http://videa.hu/flvplayer.swf?v=iB6kod3CXZi58b1z

A NASA eredetileg úgy tervezte, hogy egyik űrrepülőgépén a Földre hozza a tartályt, azonban 14 repüléssel az űrrepülőgép-flotta nyugállományba vonulása előtt nem sikerült helyet szorítani a kiszolgált alkatrész számára. A hét és fél órás űrséta nyomán űrszemétként végezte egy csaknem száz kilós régi kameraállvány is.


De azért ne ijedjünk meg. Annak az esélye, hogy egy ilyen űrszemét fejbevág minket igen csekély. Mivel a Föld 2/3-át óceánok borítják, már annak is csak 30% az esélye, hogy földre zuhan az objektum. A lakott területek aránya még kisebb. Annak az esélye, hogy Magyarország területére csapódik be egy űrből származó valami, körülbelül egy az
ötezerötszázhoz, azaz kevesebb, mint 2 század százalék az esélye.


Akad azonban példa arra is, hogy bár nem számítottak rá, mégis csak
hajszálon múlt a katasztrófa. Tavaly egy Csendes-óceán felett járó
repülőgép 270 utasának az élete forgott veszélyben, amikor egy lángoló
orosz műholdroncs húzott el a gépük mellett. A latin-amerikai járat
pilótái azt vették észre, hogy egy tüzes törmelékdarab szántotta fel a
sötét eget épp az orruk előtt. Amikor a roncs a vízbe csapódott, a
hangrobbanás rövid időre elnyomta a gép négy motorjának a hangját is.
Az eset négyórányira történt az új-zélandi Aucklandtől. A légi
irányítók megtudták, hogy a törmelék annak az orosz műholdnak a
maradványa volt, amelynek a számítások szerint a következő 12 órában
még nem lett volna szabad beérnie a légkörbe.



Forrás: MTI, origo