2011. január 10., hétfő

Kalapács vs. toll a Holdon

Egy kis kitérő az infravörösös bejegyzések után. A harmadik rész hamarosan jön, de addig is nézzük meg ezt a kis videót, ahol az űrhajós kipróbálja, hogy melyik ér le először a Holdra, ha azonos magasságból leejtjük: a kalapács vagy a toll?

2011. január 9., vasárnap

Az infravörös sugárzás

Ez a bejegyzés lényegében az előző folytatása, amikor is arról volt szó, hogy hogyan menekül meg a bátor mókus az extra érzékelőkkel felszerelt csörgőkígyó elől.

Bármilyen objektum, amely valamennyire „meleg”, vagyis hőmérséklete az abszolút nulla fok (azaz -273,5°C, vagy  0°K) felett van, infravörös sugárzást bocsát ki magából. Minél melegebb egy tárgy, annál több infravörös sugárzást bocsát ki. Ha elég meleg, akkor már nem csak infravörös, hanem látható fényt is sugároz ki.
Érezzük, hogy meleg a kikapcsolt villanyégő, a napfény, a tűz, a radiátor, vagy meleg nyári nap után a betonból áradó meleget is érezzük. A bőrünk hőérzékeny idegvégződései képesek a belső és a külső bőrhőmérséklet közti különbség érzékelésére. De gondoljunk a villanyrezsóra: el kezdjük melegíteni, majd egyre melegebb és melegebb lesz, de ezt még csak a bőrünkön érezzük, majd annyira meleg lesz, hogy pirosan izzani fog: ekkor már olyan meleg, hogy látható piros fényt is bocsát ki magából.
Biztosan mindenki látott már infravörös kamerával készített képet, de azért nézzünk meg néhányat (Itt még találhatsz több állatot is):


Az infravörös hullámok felfedezése sokak szerint véletlen volt, mások szerint szisztematikus kutatómunka eredménye. William Herschel (aki egyébként nagyon híres csillagász volt már a maga idejében is, mert Ő fedezte fel az Uránuszt 1781-ben, az első új bolygót az antik idők óta) színszűrőket használt megfigyeléseihez. Azt tapasztalta, hogy bizonyos színű színszűrők jobban melegszenek fel, mint a más színűek. Úgy gondolta, hogy a a színek önmaguk tartalmazhatnak különböző mértékben hőt.
Prizmával szétbontotta a fényt, és a különböző színű fények alá hőmérőket helyezett. Azt tapasztalta, hogy a hőmérők a lilától a vörös színig egyre magasabb hőmérsékletet mutatnak.

  • Sokan azt mondják, hogy mint a képen látható, a vörösön túli tartományba éppen belógott a kikészített hőmérő, és Herschel legnagyobb meglepetésére a hőmérő higanyszála felkúszott, pedig ott már nem is volt "látható" fény. Ekkor kezdte el tanulmányozni a "vörösön túli" részt.

  • Más elméletek szerint a szétbontott látható fényen kívüli részt referencia tartománynak használta, de legnagyobb megdöbbenésére ahelyett, hogy kevesebbet mutatott volna a vörösön túli rész, még többet is mutatott.
Sose tudjuk meg, hogy történt igazából a felfedezés, de hát nem is gond, ha véletlen volt, nem ez lenne az első ilyen eset. Herschel nagysága abban rejlett, hogy ezután szépen szisztematikusan megvizsgálta ezt a láthatatlan valamit, és kiderítette, hogy ugyanúgy viselkedik mint a fény: visszaverődik, megtörik, elnyelődik és továbbítódik, mint a látható fény, azaz rendelkezik a hullámtulajdonságokal.
azért volt jelentős, mert elvezetett az infravörös sugárzás felfedezéséhez, hanem azért is, mert ez volt az első eset, hogy valaki a fénynek egy olyan formáját mutatta be, amelyet szemünkkel nem láthatunk.

Amit Sir William felfedezett, az egy vörösön inneni fény (vagy sugárzás). Később a „kalorikus sugarakat”  infravörös sugaraknak, vagy infravörös sugárzásnak nevezték (ahol az  infra előszó az „inneni” kifejezést jelenti). Herschel felfedezése nemcsak azért volt jelentős, mert elvezetett az infravörös sugárzás felfedezéséhez, hanem azért is, mert ez volt az első eset, hogy valaki a fénynek egy olyan formáját mutatta be, amelyet szemünkkel nem láthatunk.

Az infravörös technikát rengeteg helyen használjuk. Szinte mindenkinek van távirányítója, nem? A tévé távirányítója is infravörös sugarakat használ. De használják az infravörös képalkotást a gyógyászatban és az épületek hőveszteségének tanulmányozásában. Infravörös műholdakat alkalmaznak a földi időjárás megfigyeléséhez, a növényzet tanulmányozására, geológiai kutatásokra és a tengerek hőmérsékletének meghatározására. És persze mindenki látott már "sötétben látó kamerát": a bűnüldözés, megfigyelés egy rendkívül jó eszköze. Legközelebb pedig az infravörös csillagászatról fogok írni.

2011. január 8., szombat

A csörgőkígyó "szeme"

Nem mindig az a lényeges, ami a szemnek látható. Néha a szemünknek láthatatlan tartományokban nagyon fontos dolgok történnek, ami a jelenség mibenlétére enged következtetni. Most nem a múltkori kedvenc kísérletre utaltam, amikor a vízzel azonos törésmutatójú zselés gömböket nem látjuk a vízben, hanem arra, hogy a látható fényen kívül még rengeteg hullámhosszban sugároznak a testek.





Az elektromágneses spektrum tartományaiból a földi légkör csak a látható fényt és a hozzá csatlakozó hullámhossznak kis részét, a közepes és termális infravörös 3-5 μm és a 8-15 μm hullámhossztartományaiba eső sugárzást, valamint az 1 mm – 20 m hullámhosszú rádiósugárzást engedi át. Ennek a tartománynak a kiaknázására született meg a rádiócsillagászat.

De ne szaladjunk ennyire előre. Az egy dolog, hogy mi nem, de vannak olyan állatok, akik látják az infravörös tartományt.

A csörgőkígyó például ilyen. A szeme alatt lévő kis lyuk az infravörös érzékelő helye. A sugárzás nekiütközik a 15mm vékony hártyához, ami a lyukban van ("pit membrane" a képen). Itt körübelül 2000 hőérzékelővel találkozik, ami 0,001°C-os különbséget is már érzékel.
Teszi ezt elég gyorsan 50-150 msec után már jöhet is az újabb adat. A kép a lyukkamera elvén képződik, majd - szerintem- ez hasonlóan dolgozódik fel, mint a mi szemünkre érkező kép: az idegeken felfut a központba az információ, és ott a látott képpel és szagokkal együtt összeáll a kép. Továbbiakat olvashatsz erről még itt.

De jó dolog ez az evolúció...eldőlne a mérleg serpenyője, ha a csörgőkígyó ezzel a plusz érzékelőjével túl hatékonyan tudna zsákmányhoz jutni. Van egy mókusfajta (ground squirrel) aki nagyon is jól tudja, hogy mit lát a csörgőkígyó. Ki is használja ezt rendesen. Ha észre veszi, hogy a közelben van egy csörgőkígyó, akkor nagyon sebesen lóbálni kezdi a farkát, ezzel vért pumpál abba. Így a csörgőkígyó infravörös szeme már nem egy kis "védtelen" mókust, hanem valami sokkal nagyobbat fog látni... Ügyes, nem?














Itt egy kis videó, ahol megfigyelhetjük a csörgőkígyót és a zsákmánynak kiszemelt bátor mókust, ahogy az életéért csóválja a farkát!


És hogy mi köze van mindezeknek a csillagászathoz? Azt hamarosan megírom. A harmadik rész végén pedig letölthető az anyag Power Point vetítés formájában.

Ezt a sok érdekeset is a már sokat emlegetett McCaughreantől hallottam.

2011. január 6., csütörtök

Úgy, mint Galileo!

A már sokat említett továbbképzésen Rosa Doran tartott nekünk egy előadást arról, hogy érdemes a diákokkal Galileo Galilei megfigyeléseit újra elvégezni. Ehhez egy elég jó kis távcsövet gyártottak le, amit Galileoscope-nak neveztek el. 25-50-szeres nagyításra képes, és elég olcsón beszerezhető: 50 $, ha egyet rendel az ember, és 150$ ha 6-ot. Sajnos nem tudom, hogyha Magyarországról rendeli az ember, akkor mennyibe kerül a szállítási költség, de megkockáztatom, hogy még így is megéri a dolog.

Készítettek továbbá sok feladatlapot a megfigyelésekhez: a Holdhoz, a Tejúthoz, a Jupiterhez, a Szaturnuszhoz, az Androméda ködhöz és persze a Vénuszhoz is. A feladatlapok angolul vannak persze, de a lap alján teljesen üreseket is találhatunk, csak képekkel és vonalakkal.

 Galileo Galilei megfigyeléseiről tart fizika órát.
Továbbá lefordítottam és kicsit átírtam az előadáson elhangzott vetítést, így ezt fel lehet használni, ha valaki éppen

2011. január 5., szerda

Véletlen?

A Mu Színházban ajánlanék egy előadást, amiről már hallottam Vancsó Ödön tanáromtól, de most barátnőm ajánlotta újra.

"A Véletlenben két világ kerül egymás mellé a táncszínpadon, a tudományé és a táncé. Egy tudós a véletlenről tart tudományos ismeretterjesztő előadást, a háta mögött pedig egy táncelőadás zajlik, amelynek szervező elve a véletlen. A produkció különlegessége, hogy valódi matematikusok, Mérő László és Vancsó Ödön szereplésével kerül színpadra."

A Tünetegyüttes Véletlen című előadása január 11-én és 12-én van este 8 órakor diákoknak 1000, egyébként 1800 Ft a jegyár.

Ez szerintem egy régebbi előadásrészlet Mérő Lászlóval:

UPDATE:
Sajnos az előadást többé nem lehet látni. Ennek búcsúzó videója itt tekinthető meg:

2011. január 4., kedd

Részleges Napfogyatkozás

Ma reggel részleges napfogyatkozás van/volt/lesz. Budapesten 8 óra 4 perckor kezdődött, és 10 óra 57 perckor lesz vége, a maximális takarás (78%)  9 óra 28 perckor van.
Egy kis animáció a napfogyatkozás sávjáról a Wikipediáról.














Ha a köd és felhők ellenére mégis látnánk valamit, akkor se tekintsünk egyenesen a Napba, mert még ez a kis sarló is maradandó szemkárosodást tud nyújtani nekünk, és gondolom senki nem ilyen emlékre vágyik. A legegyszerűbb a megfelelő védőszemüveg, de ezt bizony előre be kellett szerezni. A legkönnyebben elkészíthető a camera obscura: például egy papírzsepis doboz belsejét fessük le feketére, majd ahol a zsepit kihuzogatjuk, oda vékony sütőpapírt ragasszunk. Vele átellenbe pedig fúrjunk egy kis lyukat tűvel. A tűs oldalát a Napra irányítva a kis ablakunkon megjelenik a Nap képe:

Hamarosan majd képeket is próbálok feltölteni a mai részleges napfogyatkozásról.

UPDATE: Én nem látok innen semmit a köd miatt. Jobb híján marad a Stellarium. Ezt kellett volna látnunk 9 óra 28-kor, a részleges napfogyatkozás maximumakor:



















UPDATE2: találtam a Flickr-en egy gyönyörű képet, amit Nigel Blake készített Cambridgeshire-ben, Angliában. Úgy tűnik mindenhol máshol a felhőkkel viaskodtak az emberek. Köszönjük, Nigel!

További képeket találhatsz itt, az Index gyűjtésében, itt a HVG, itt pedig az Időkép gyüjtésében.