Nem részegen - egyenesen?!

Tegnap írtam az érzékelésről és tájékozódásról, hogy az elmúlt időszakban mi mindennel találkoztam, ami ezzel kapcsolatos. Kihagytam, de most pótolom, hogy ezzel az Indexes videóval is nemrég találkoztam, és kapcsolódik a "nem szokásos" érzékeléshez. Tervbe vettem, hogy én is kipróbálom!

A teknősök és a mágneses tér

Mostanában elég sok olyan dologba futok, ami a szokásostól eltérő érzékeléssel kapcsolatos. Szokásos alatt értem most a látást, hallást, tapintást. Voltam ugye a Láthatatlan kiállításon, ahol nem használt érzékszerveimmel kellett pótolni a látást. Beszéltünk a csörgőkígyó "szeméről", meg az optikai csalódásos filmben is nagyon elgondolkodtató a német kutató hölgy által kitalált, a Föld mágnesességét érző öv.

Utóbbihoz kapcsolódik az a hír, hogy "az ál-cserepesteknősök nem csupán a Föld mágneses terének erősségét ismerik fel, hanem az erővonalak Földdel bezárt szögét is - derítették ki amerikai biológusok. A két adatból pedig egyfajta mágneses ujjlenyomatot határoznak meg, amely jellemző az egyes régiókra. Így határozzák meg az állatok helyzetüket. A tengeri teknősök egész óceánokat szelnek át. Eddig rejtély volt, miként képesek az állatok vizuális tájékozódási pontok nélkül eljutni céljukig. A kutatók ugyan sejtették, hogy a teknősök a Föld mágneses mezeje alapján tájékozódnak, mivel azonban annak erőssége az Egyenlítőtől a sarkok felé erősen növekszik, úgy hitték, csupán az észak-déli elhelyezkedés meghatározására szolgál.

A tengeri tájékozódás nehezebbik része azonban a kelet-nyugati elhelyezkedés megállapítása - fejtette ki a Current Biology című folyóiratban megjelent tanulmány első szerzője, Nathan Putman.

Az állatok, mint kiderült, a mágneses mező erőssége mellett az erővonalak Földdel bezárt szögét is kiszámítják. Így több információt nyernek a mágneses térből, mint eddig gondolták. Képesek meghatározni az egyes tengeri területek ujjlenyomatát.

A kutatók úgy jöttek rá minderre, hogy fiatal teknősöket tettek ki a vízben két mesterségesen gerjesztett mágneses mezőnek, amelyek megfeleltek a 20. északi szélességi fokon előfordulóknak. Amennyiben a mágneses mező az Atlanti-óceán nyugati felén, Puerto Ricónál mérhetőt utánozta, akkor az állatok északkelet felé úsztak. Amennyiben az Atlanti-óceán keleti felén, a Zöld-foki szigeteknél mérhetőhöz hasonlított a mező, a teknősök délnyugatra fordultak.

Az ál-cserepesteknősök (Caretta caretta) szinte világszerte előfordulnak, akár száz kilósak is lehetnek, páncéljuk hossza pedig meghaladhatja az egy métert. Kikelésük után azonnal elhagyják a partot, és csupán évek elteltével térnek vissza otthonukba."

Forrás:MTI

A csörgőkígyó "szeme"

Nem mindig az a lényeges, ami a szemnek látható. Néha a szemünknek láthatatlan tartományokban nagyon fontos dolgok történnek, ami a jelenség mibenlétére enged következtetni. Most nem a múltkori kedvenc kísérletre utaltam, amikor a vízzel azonos törésmutatójú zselés gömböket nem látjuk a vízben, hanem arra, hogy a látható fényen kívül még rengeteg hullámhosszban sugároznak a testek.





Az elektromágneses spektrum tartományaiból a földi légkör csak a látható fényt és a hozzá csatlakozó hullámhossznak kis részét, a közepes és termális infravörös 3-5 μm és a 8-15 μm hullámhossztartományaiba eső sugárzást, valamint az 1 mm – 20 m hullámhosszú rádiósugárzást engedi át. Ennek a tartománynak a kiaknázására született meg a rádiócsillagászat.

De ne szaladjunk ennyire előre. Az egy dolog, hogy mi nem, de vannak olyan állatok, akik látják az infravörös tartományt.

A csörgőkígyó például ilyen. A szeme alatt lévő kis lyuk az infravörös érzékelő helye. A sugárzás nekiütközik a 15mm vékony hártyához, ami a lyukban van ("pit membrane" a képen). Itt körübelül 2000 hőérzékelővel találkozik, ami 0,001°C-os különbséget is már érzékel.
Teszi ezt elég gyorsan 50-150 msec után már jöhet is az újabb adat. A kép a lyukkamera elvén képződik, majd - szerintem- ez hasonlóan dolgozódik fel, mint a mi szemünkre érkező kép: az idegeken felfut a központba az információ, és ott a látott képpel és szagokkal együtt összeáll a kép. Továbbiakat olvashatsz erről még itt.

De jó dolog ez az evolúció...eldőlne a mérleg serpenyője, ha a csörgőkígyó ezzel a plusz érzékelőjével túl hatékonyan tudna zsákmányhoz jutni. Van egy mókusfajta (ground squirrel) aki nagyon is jól tudja, hogy mit lát a csörgőkígyó. Ki is használja ezt rendesen. Ha észre veszi, hogy a közelben van egy csörgőkígyó, akkor nagyon sebesen lóbálni kezdi a farkát, ezzel vért pumpál abba. Így a csörgőkígyó infravörös szeme már nem egy kis "védtelen" mókust, hanem valami sokkal nagyobbat fog látni... Ügyes, nem?














Itt egy kis videó, ahol megfigyelhetjük a csörgőkígyót és a zsákmánynak kiszemelt bátor mókust, ahogy az életéért csóválja a farkát!

És hogy mi köze van mindezeknek a csillagászathoz? Azt hamarosan megírom. A harmadik rész végén pedig letölthető az anyag Power Point vetítés formájában.

Ezt a sok érdekeset is a már sokat emlegetett McCaughreantől hallottam.