Most olvastam egy szerintem sokunkat évek óta feszítő kérdésről egy észveszejtően jó, tömör cikket a
budapestjövöjén. (UPDATE: ugyanaz a
budapest23-on) Biztos mindenki ismeri a Deák téri betűcsempéket és sokat merengett, hogy mit is jelenthetnek. Mi egy játék kapcsán hosszasan vizsgáltuk is őket, mindhiába. Az, hogy versek vannak rajta, az ADY szó sejteti, de hogy pontosan mik, azt a fenti cikkben mind elolvashatjátok. A cikkből kiderül, hogy az írója rengeteg követ megmozgatott, hogy kiderítse a dolgot. "Magyar versek portugálul, portugál versek magyarul, testvériség és művészet, ó!"
Azt hiszem erre én sose lennék képes, ezért köszönöm neki, hogy helyettem és - azt hiszem nyugodtan mondhatjuk, hogy - helyettünk ezt végig járta.
UPDATE:
ide is másolom a cikket, hogy meglegyen:
A Deák téri betűcsempék titka
Papp Géza, a Budapest jövője blog szerzője, egy “kutató-társának” (Gyuricza Gábor) segítségével, több havi kutatás, utánajárás után kinyomozta a Deák téri betűcsempék “titkát”.
A szakmai találkozó végén a portugálok felajánlották egy festőművész alkotását a budapesti vállalatnak. A művet João Vieira készítette. Az 1934-ben született, ma is élő portugál festőművész alkotásaiban visszatérő motívum a kalligráfiák használata és a népek közötti kulturális kapcsolatok erősítése. E célnak a jegyében született meg a 3-as metró Deák téri állomásán szereplő csempesor is.
A művész 1995-ben hazánkba látogatott, ekkor született a javaslat a Deák téri állomáson történő elhelyezésre. A Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottságához került az ügy, aki kikérte az ügyben illetékes Budapest Galéria szakvéleményét. A Galéria álláspontja szerint: “Mind a művészi gondolat, mind a megvalósítás igen érdekes és figyelemreméltó, nemcsak barátságtalan gesztus, de veszteség lenne a művet nem elfogadni”.
Ugyanakkor felhívták a figyelmet arra, hogy a kalligráfia a “kibetűzés”, azaz a dekoratív falburkolat értelmezésének igényét kelti majd fel, viszont erre a forgalmas állomáson nem lesz módja. Ezért más helyszínt javasoltak.
A művész maga így nyilatkozott az alkotásról 1994 decemberében:
“Amit a magyar kultúráról tudok, azt egy 1994-es budapesti látogatásomnak, illetve egy portugál költővel, Dr. Ernesto Rodriguessel kötött barátságomnak köszönhetem, aki néhány évig portugálul adott elő Budapesten, s akinek átfogó ismeretei vannak a magyar költészetről. A portugál és magyar költők nemzete. Erre a tényre alapozva készítettem terveimet. Egy ABC-t terveztem, melynek betűit csempékre festenénk, harmonikus formai és színelrendezésben. (…) A célom az volt, hogy miközben a csempéket böngészik, a szemlélők akaratlanul is költeményeket olvassanak, vagy kibetűzve a verseket megértsék a festményt. A hatás szavak képének létrejötte lesz a nézőben.”
Mint tudjuk, a csempék végül mégis a Deák térre kerültek. 1996. augusztus 19-én avatták fel az alkotást, a magyar államalapítás 1100. évfordulója alkalmából. A BKV azért nem változtatott a helyszínen, mert J. Vieira a Deák téri állomásra, a helyhez szabottan készítette el a csempesorokat, így egy új állomásnál gyakorlatilag kezdhettek volna mindent elölről.
A csempéket egy lisszaboni kerámiamanufaktúrában égették ki, a felhelyezést a BKV vállalta magára. A kivitelezésnél több ponton is hibáztak. Több helyen nem stimmel a szöveg, nem jó a csempék sorrendje. Egy példa: a négy csempés betűknél felcserélődött a D és az L (ld. első kép), valamint a tabló alján (a második képen alulról a második sorban) az “idegcsomóim” szó rosszul van felrakva.
A vers első versszakai:
PESSOA: OPIÁRIUM (OPIÁRIO)
A LELKEMET NEM ÓPIUM SEBEZTE,
AZ ÉLETTŐL SÁPADOZTAM, DARVADOZTAM,
DE VIGASZOM RÉMLETT AZ ÓPIUMBAN,
KELET KELETJE CSÁBÍTOTT KELETRE.
MEGÖL, TUDOM, E FEDÉLZETI ÉLET
FEJEMBEN LÁZAS NAPOK KERGETŐZNEK.
EZERSZER JOBB, HA BETEGSÉG GYÖTÖR MEG.
AZ ALKALMAZKODÁSHOZ ÉN NEM ÉRTEK.
AZ ELLENTMONDÁSOS, ROSSZ CSILLAG-ÁLLÁS
ARANY SEBEKKEL UTAMAT KISZABJA.
ÖNÉRZETEM LECSÚSZIK A HABOKBA,
IDEGCSOMÓIM HULLÁMOK CIBÁLJÁK.
A KÉPZELET TORZ LENDÍTŐKERÉKKEL
A KATASZTRÓFÁT MŰKÖDÉSBE HOZZA,
EGY KERTBEN RÁLELEK A VÉRPADOKRA,
SZÁRUKAT VESZTETT VIRÁGOK KÍSÉRNEK.
(…)
Pessoa: Opiárium c. verséhez egy városi legenda is kapcsolódik. Eszerint a falon valamilyen “ópiumos” vers van, és azért van ilyen kusza betűkkel írva, hogy ne lehessen elolvasni, csak a tudatalattiban hasson. Ez természetesen csak butaság. Pessoa feljegyzéseiből tudjuk, hogy saját létezését mindig fiktívnek képzelte, és magánál sokkal valóságosabbnak tekintette a különböző irodalmi figurákat. Költészetét ugyanazok a visszatérő témák uralják: hazafias témák, az érzékelés határain túli világ, a tudatos lét gyötrelme, és az ebből következő tudattalanság iránti vágyakozás, valamint a versalkotás folyamata. (Opiárium című versét 1914 márciusára datálta.)
A kalligráfia a művész saját találmánya. Az állomás két oldalán versek részletei olvashatók a csempéken. Az egyik oldalon portugál versek vannak magyar nyelven, a másik oldalon magyar versek portugál nyelven. Az alábbiak:
1. PETŐFI SÁNDOR: SZABADSÁG, SZERELEM (LIBERDADE, AMOR)
2. PETŐFI SÁNDOR: A NÉP NEVÉBEN (EM NOME DO POVO)
3. ADY ENDRE: ELILLANT ÉVEK SZŐLŐHEGYÉN (NA VINHA DOS ANOS FANADOS)
4. PETŐFI SÁNDOR: AZ ÁLOM (O SONHO)
5. JÓZSEF ATTILA: A DUNÁNÁL (NO DANÚBIO)
1. FERNANDO PESSOA: OPIÁRIO (OPIÁRIUM)
2. LUÍS DE CAMOES: QUE ME QUEREIS, PERPÉTUAS SAUDADES? (MIT AKARTOK, ÖRÖK VÁGYAKOZÁSOK?)
3. CESÁRIO VERDE: NOITE FECHADA (BEZÁRT ÉJ)
4. FERNANDO PESSOA: ELA CANTA, POBRE CEIFEIRA (Ő, AZ AZ ARATÓMUNKÁSNŐ ÉNEKEL)
5. LUÍS DE CAMÕES: ERROS MEUS, MÁ FORTUNA, AMOR ARDENTE (LUÍS DE CAMOES: HIBÁIM, BALSORS, LOBOGÓ SZERELMEM)
Az alkotással kapcsolatban mindössze egyetlen hivatalos kiadványról tudunk. Ez a Metropolitano de Lisboa 1996-os füzete, benne a versekkel, képekkel, és J. Vieira életrajzával.
