Sorozat, ami megjósolja a bolygók helyét

1772-ben Johann Daniel Titius azzal állt elő, hogy van egy egyszerű szabálya, ami megjósolja, hogy hol vannak a bolygók a Naprendszerünkben. Rá 6 évvel Johann Bode pontosította a szabályt. Így  róluk nevezték el az alábbiakat Titius-Bode szabálynak:
Vegyük egy egyszerű mértani sorozatot : (0), 3, 6, 12, 24, 48, 96, 192, ... .Adjunk minden taghoz 4-et. Így kapjuk a 4, 7, 10, 16, 28, 52, 100, 196,.. sorozatot. Csillagászati Egységre (CsE) vannak a bolygók. Ha képletben szeretnénk felírni, akkor az n. bolygó helyzete a Nap-Föld távolság egységében a jobb oldalt látható:

Ez a sorozat megadja, hogy milyen távol keringenek a bolygók a Naphoz képest. Mivel a Föld a harmadik bolygó a Naphoz képest, így legyen a Föld-Nap távolság az egység, és osszuk el az összes számot tízzel. Ekkor azt kapjuk meg, hogy hány Nap-Föld távolságra, azaz

Emlékszem, amikor ezt először hallottam, azt gondoltam, hogy ez valami állati nagy véletlen.
De azért van benne valami, mert Bode megjósolta vele, hogy lesz egy bolygó a Naptól 19,6 CsE-re. Még nevet is javasolt neki: Uránusz. És valóban: 1781-ben William Herschel fel is fedezte az Uránuszt, a Naptól 19,2 CsE távolságra. Alig 2%-ot tévedett a szabály. A Neptunuszt azonban már nem a szabály segítségével találták meg. Ott utóbb kiderült, hogy a szabály közel 30%-os hibával jelezte a bolygó létét. A Neptunuszt végül 1846-ban fedezte fel Galle. Már többen végeztek számításokat, mert kimutatható volt, hogy az Uránusz pályáját egy másik, nagy tömegű égitest - valószínűleg bolygó - megzavarja.
A Mars és a Jupiter közé is jósolt egy bolygót. Nem tévedt ekkor se túl nagyot: ott van a kisbolygó övezet. A hibák +/-5%-on belül vannak. (ld táblázat)
A Titius–Bode-szabályra szilárd elméleti bizonyosság nincs, de valószínűleg a pályarezonancia és szabadságfokok hiányának kombinációjával magyarázható: a stabil pályák bizonyos Naptól mért távolságokra korlátozódnak. Néhány extraszoláris rendszernél felfedeztek 1:3, 2:3, 2:5 arányú rezonancia pályákat, és úgy tűnik, hogy exobolygó-rendszerekre is érvényes lehet a szabály: eddig az öt bolygóval övezett 55 Cancri rendszerében vizsgálták, és a módosított képlet két további bolygót is megjósolt.
Tehát nem érdemes mindig elvetni a kezdetben furának tűnő gondolatokat....

Hajnali program

A következő néhány hétben, aki korán kel, az aranyat lát. Mit és hol? Az évszázad legszorosabb bolygó együttállását láthatjuk a hajnali égbolton.
A már dicsért Stellarium program megmutatja nekünk, hogy hogyan is fog kinézni a holnap hajnali égbolt, ha kelet felé pillantunk. Csodás, nemde?

Készíts el a saját kisbolygód fotóját!

Gyönyörű képet készített Horváth Attila Róbert. Mintha a Kis herceg bolygóját fényképezte volna le! A hirek.csillagaszta.hu-n a hét képe lett ez a fotó. Szerencsére volt olyan kedves, és leírta, hogy hogyan kell elkészíteni a saját kis bolygónkat. 2 perc az egész - persze ha van megfelelő panoráma képünk....
De előbb kedvcsinálónak néhány szép kép. Először is álljon itt a már fent említett kép. Hát nem gyönyörű?!

Ezt a képet én készítettem még Egerszalókon, amikor még papucsban fel lehet mászni a hegyoldalra télvíz idején egy szál fürdőruhában. A másikat meg szerintem Orsi. Budapest a világ. Főleg az egerszalókin látszik, hogy nem mindegy milyen alapanyagból dolgozunk...hát igen.

 

Mivel nem voltam megelégedve a "bolygósodás" fokával ezért letöltöttem innen egy 360°-os panorámaképet, és elkészítettem vele a kisbolygósítást. Egészen kedves trópusi kis bolygó lett belőle. Most legszívesebben ide is költöznék!
De találhatsz még nagyszerű képeket például itt, egy éjszakai városi képet láthatsz itt, egy a londoni Queens Parkból, és ugyanez mintha a világ ki lenne fordítva.
A neten képeket keresgélve találtam ugyanezzel a technikával elkészített csoportképet is. Az tutti, hogy ha legközelebb csoportképet készítek azt én is így teszem! A képet innen töltöttem le.

És akkor nem húzom tovább: az eljárás elég egyszerű és gyors. A Photoshopban először méretezd át a képet négyzet alakúra - természetesen úgy, hogy a kép szélessége legyen a négyzet oldala. Majd jelöld ki a képet és az Edit>Transform>Scale parancsokkal húzd szét úgy, hogy a teljes keretet kitöltse a kép. Így egy eléggé elnyújtott képet kell kapnod. Ha azt szeretnéd, hogy a Föld legyen a középpont, akkor 180°-kal forgasd el a képet. Majd a Filter>Distort>Polar Coordinates behajtogatja neked a kívánt alakúra. És már készen is van! Hát nem egyszerű?!

De vigyázat, én már egy órája csak kisbolygókat gyártok...és az is biztos, hogy készítek majd jó pár panorámaképet, ami már megfelelő alapanyag lesz a kisbolygósításhoz!

Élet a Marson

Ha bolygókról beszélünk nekem mindig valami statikus kép jut eszembe. Egy színes körlap. Olyan távoli és megfoghatatlan az egész. McCaughrean magával ragadó előadása ezen a képen is változtatott. Bár még csak tervezzük, hogy például a Marsra embereket küldjünk, de robotokat már tudtunk küldeni. Ők pedig megdöbbentő képeket tudnak "haza" küldeni nekünk. Majdnem mintha mi is ott lennénk....

 Itt például forgószelet lehet látni, portölcséreket. Egyáltalán nem tűnik unalmasnak a marsi élet. A kép nagyobb felbontásban innen letölthető (6Mb) vagy kedvünkre válogathatunk rengeteg gif közül itt.

De ki ne hatódna meg egy marsi naplementét nézve?! Gyönyörű! És mennyi mindenről lehet beszélni a kép kapcsán...

Érdemes a Mars Exploration Rover oldalán barangolni kicsit, mert érdekes képekre bukkanhatunk: például hogy hogyan néz ki a Föld a Marsról nézve. De van sok piros-zöld szemüveges 3D-s kép is, "megfoghatjuk a marsi kőzeteket. De van ezen az oldalon gyerekeknek szánt rész is - fellőhetünk rakétát, eltervezhetjük mit viszünk magunkkal, infraszemüvegen át nézelődhetünk, meg még vagy 20 - nem csak a Marshoz kapcsolódó - kis játék. De a tanárok is találhatnak maguknak az órán megoldható feladatokat.

Mi van a képen? - játék

A helyes megfejtők közt értékes kézrázásokat, hátveregetéseket és elismerő fejbiccentéseket sorsolok ki!

UPDATE: Sajnos a fenti komoly nyeremények senkit - illetve a mindössze 5 olvasó egyikét se motiválta eléggé, hogy tippelgessen, így megfejtés következik:

a képen a Mars, azaz a vörös bolygó egyébként szürkés színű dűnéi látszanak, amelyeket rózsaszínű por borít (amely vasoxidból, vagyis rozsdából áll). Még bizarrabb a kép a fákra emlékeztető sötét színű nyúlványok miatt, amelyről a Discovery Channel szakértői azt gyanítják, hogy a felszín alatt megbúvó szárazjég nyári felmelegedése okozza. A tágulás ilyenkor szétnyomja a felszínt borító, bazaltszerű talajréteget, amelynek darabkái legurulnak a dűnéken, így hozva létre a különös látványt. A képet a Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) műhold rendkívüli felbontású HiRISE nevű kamerája készítette.

A képre pedig a HVG Az év legjobb asztrofotói válogatásán bukkantam. Igazán érdemes klikkelni, nagyon szépek a képek!