Sorozat, ami megjósolja a bolygók helyét

1772-ben Johann Daniel Titius azzal állt elő, hogy van egy egyszerű szabálya, ami megjósolja, hogy hol vannak a bolygók a Naprendszerünkben. Rá 6 évvel Johann Bode pontosította a szabályt. Így  róluk nevezték el az alábbiakat Titius-Bode szabálynak:
Vegyük egy egyszerű mértani sorozatot : (0), 3, 6, 12, 24, 48, 96, 192, ... .Adjunk minden taghoz 4-et. Így kapjuk a 4, 7, 10, 16, 28, 52, 100, 196,.. sorozatot. Csillagászati Egységre (CsE) vannak a bolygók. Ha képletben szeretnénk felírni, akkor az n. bolygó helyzete a Nap-Föld távolság egységében a jobb oldalt látható:

Ez a sorozat megadja, hogy milyen távol keringenek a bolygók a Naphoz képest. Mivel a Föld a harmadik bolygó a Naphoz képest, így legyen a Föld-Nap távolság az egység, és osszuk el az összes számot tízzel. Ekkor azt kapjuk meg, hogy hány Nap-Föld távolságra, azaz

Emlékszem, amikor ezt először hallottam, azt gondoltam, hogy ez valami állati nagy véletlen.
De azért van benne valami, mert Bode megjósolta vele, hogy lesz egy bolygó a Naptól 19,6 CsE-re. Még nevet is javasolt neki: Uránusz. És valóban: 1781-ben William Herschel fel is fedezte az Uránuszt, a Naptól 19,2 CsE távolságra. Alig 2%-ot tévedett a szabály. A Neptunuszt azonban már nem a szabály segítségével találták meg. Ott utóbb kiderült, hogy a szabály közel 30%-os hibával jelezte a bolygó létét. A Neptunuszt végül 1846-ban fedezte fel Galle. Már többen végeztek számításokat, mert kimutatható volt, hogy az Uránusz pályáját egy másik, nagy tömegű égitest - valószínűleg bolygó - megzavarja.
A Mars és a Jupiter közé is jósolt egy bolygót. Nem tévedt ekkor se túl nagyot: ott van a kisbolygó övezet. A hibák +/-5%-on belül vannak. (ld táblázat)
A Titius–Bode-szabályra szilárd elméleti bizonyosság nincs, de valószínűleg a pályarezonancia és szabadságfokok hiányának kombinációjával magyarázható: a stabil pályák bizonyos Naptól mért távolságokra korlátozódnak. Néhány extraszoláris rendszernél felfedeztek 1:3, 2:3, 2:5 arányú rezonancia pályákat, és úgy tűnik, hogy exobolygó-rendszerekre is érvényes lehet a szabály: eddig az öt bolygóval övezett 55 Cancri rendszerében vizsgálták, és a módosított képlet két további bolygót is megjósolt.
Tehát nem érdemes mindig elvetni a kezdetben furának tűnő gondolatokat....

Világít a Moutain Dew?

A szénsavas Mountain Dew üdítőbe szódabikarbónát, hidrogén-peroxidot raknak, majd összerázzák és a lötyi világítani kezd a lenti videó szerint, amit egy fizika levlistán kaptam.


Fura volt a dolog. Próbáltam kitalálni, hogy mi történhet. (Na most mindjárt kiderül, hogy milyen járatlan vagyok kémiából...)
A hidrogén-peroxid (H₂O₂) gyenge sav, erős oxidálószer. Hidrogén-peroxid 3%-os oldatával tisztítom a kontaktlencsémet. A reakciót egy nagy felületen nagyon vékonyan platinával bevont kis katalizátor katalizálja. De anyám is használta már hajfestésre. Azt írják, hogy 30%-nál nagyobb koncentrációban robbanásveszélyes, tisztító szerként és rakéták üzemanyagaként is használják. De kanyarodjunk vissza.
Tehát van még a hozzávalók közt szódabikarbóna (NaHCO₃), ami enyhén lúgos, vízben jól oldódó só. Most ezt elég sokszor használom, mert vizes oldatával locsolom bárányhimlős gyermekeim testét. A nagyobb már el tudja mondani, hogy nagyon jól esik neki. Ártani nem árt, azt látom. Először ezzel akkor találkoztam, amikor egy elsózott ételt próbáltam helyrehozni. Egy késhegynyi belőle, és már nem is sós az étel. De néhány muffinba is szódabikarbónát teszek sütőpor helyett. Illetve használtam már fogfehérítésre is.
Azt hiszem a Mountain Dew az csak egy cukros szénsavas ital. (CO₂+H₂O<->H₂CO₃) Ezekben a savanyúságot foszforsavval szabályozzák. (H₃PO₄). Gondoltam ez azért fontos, mert valahonnan szükség van a foszforeszkálásért felelős foszforra.

Aztán én mindig itt lettem bajban a kémiai egyenlet felírásánál. Én csak a kombinatorikus lehetőségeket látom ezekben. Találtam ugyan egy kémikusoknak érdekes oldalt (bár lehet, hogy ezt kémikus kollégáim már ismerik) de olyan szoftvert, ami ha bepötyögöm neki a képleteket megmondja nekem mi fog történni, mi keletkezik, azt nem.
Kombináltam így meg úgy, de valahogy az lett az érzésem, hogy ezek nem olyan dolgok, amikből valami nagy csoda kéne, hogy kisüljön. Ezért máshogy kezdtem el keresni. És úgy tűnik ki is derült, hogy ez az egész csak egy nagy kamu. Találtam egy videót is, ahol a kísérletet újra elvégezték a fenti videón látottak szerint, végül - gondolom akkor nem lövöm le a poént - nem történt semmi.

Nagyon szívesen fogadom kémikusok építő hozzászólását a témához, mert bár a videó bemutatja, hogy nem történik semmi olyasmi, mint a fenti videón, de ettől még nem tudtam meg, hogy mi történik valójában az üvegben...