Az érdekes légköroptikai jelenség akkor fordul elő, ha egy személy árnyéka egy felhőre vagy ködrétegre vetül. Az árnyékot színes, gyűrű alakú glória övezi, amely diffrakciós jelenség révén keletkezik az apró lebegő vízcseppeken.
Az alábbi fotót Luc Perrot hegymászó készítette a a Reunion-szigeten 2011. június 10-én. A hegymászók körében ismert hiedelem szerint aki meglátja saját árnyékát, az a hegyekben hal meg.
Forrás: Ez a cikk az Origón
Már én is találkoztam ezzel a jelenséggel: amikor a repülőgép árnyéka egy alacsonyabban lévő felhőrétegre vetül, és ezt a magasból figyelik az utasok, hasonló glóriát láthatunk a gép árnyéka körül. Alábbi képet decemberben készítettem Hollandia felett.
De ha valaki hasonló szivárvány színű karikákat lát fényforrás körül, akkor 1 órán belül menjen el szemészhez, és méresse meg a szemnyomását. Ugyanis az alattomosan támadó zöldhályog egyik tünete épp ez.
2011. szeptember 8., csütörtök
2011. szeptember 5., hétfő
Reptéri matek
Gondolom az egyértelmű, hogy a repülés mögött elég erős fizika húzódik meg. De ha jobban belegondolunk a repülőtér irányítása, hogy ne ütközzön össze két gép, hogy a gépek és kiszolgáló járművek a megfelelő útvonalon közlekedjenek, hogy mennyi az elegendő üzemanyag/élelem/innivaló, amivel fel kell tölteni a repülőt, a beléptetési rendszer....egyáltalán: a jegyek megvásárlása mind komoly matematikai számításokat követel.
Például elég ismeretes az a tény, hogy a repülőgép társaságok mindig több jegyet adnak el, mint ahány férőhely van. Ugyanis statisztikailag kimutatható, hogy néhányan soha nem jönnek el. És ha mégis, akkor annak a néhánynak, akinek nem jutott hely, még mindig megéri a sok feleslegesen eladott jegy árából kifizetni a másik repülőjegyet/szállást.
Az Indexen a mai nap arról írtak, hogy a repülőgépbe szállást is nem ártana optimalizálni. Ez mondjuk már bennem is felmerült, csak nem tudom, hogy miért nem én írtam erről cikket?! Mindegy, Jason Steffen megelőzött. Míg mi szenvedünk a beszállással, csomagok elhelyezésével, a gép másik fele üres. Mert jelenleg a légikísérők először a gépek utasterének leghátulra szóló jegyeseit engedik a fedélzetere, majd jön a középmezőny, végül az elöl ülők. Ennél okosabb volna, ha először azokat engednék fel, akiknek ablak mellé szól a jegyük, utána a mellettük ülőket, majd harmadik székre szorulókat. A leggyorsabb megoldás a két módszer sajátos kombinációja lenne - írják - , ez a Steffen-modell. http://www.youtube.com/watch?v=fc1X8VJBfDA&w=500&h=305Lényege, hogy csak minden második üléssorba engednék első körben beszállni az utasokat az ablak mellettiekkel kezdve és hátulról előrefelé haladva. A második eresztésben a kihagyott sorok ablakosai következnének, majd pedig ugyanezzel a sorkihagyásos módszerrel töltenék fel a középső és a harmadik üléseket. Állítólag még az is gyorsabb, ha minden rendezőelv nélkül simán beeresztjük a népet, hadd foglalja el a gépen a helyét.
2011. augusztus 30., kedd
Láthatatlanná tévő köpönyeg - magyar találmány
Az iskolakezdés és bölcsis beszoktatás kissé lefoglal, így ezt - a gépnarancson talált - érdekes hírt most egy az egyben bemásolom ide. Nagyon ígéretes!
"A transzformációs optika és az anyagtudomány vezetett a láthatlannátevő köpenyek elméleti lehetőségéhez. A láthatatlanság alapjait eddig is számos kísérlet demonstrálta valamilyen egyszerűsített formában. Voltak olyan törekvések (az ún. “szönyeg-köpeny”), mely ugyan nem tette látatlannáAz eddig alkalmazott módszerek azon alapultak, hogy a láthatatlanná tenni kívánt tárgy körül a fényt elhajlították. Ez azonban komoly elvi és gyakorlati problémákat vett fel. A láthatatlanság egyik legfontosabb elvi problémája, hogy a láthatatlanná tett terület körül a fény fázissebessége igen nagy kell hogy legyen. Akár még végtelen is. Ez nem kivitelezhetelen különleges anyagok segítségével, azonban ezen anyagok csak egy adott frekvencián képesek erre, amely az adott anyag rezonancia frekvenciájához köthető. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a láthatatlanná tett tárgy csak egy adott színű háttér előtt látszik láthatatlannak. Így például egy változó háttér előtt álló tárgy azonnal láthatóvá válik, amint a háttér színe megváltozik. Mindezen eszközök esetében még mindig fenn marad egy másik elvi probléma, miszerint a láthatatlanná tett terület körül a fény terjedési sebessége szuperluminális kell hogy legyen, ami azt jelenti, hogy nagyobb mint a fény vákuumbeli terjedési sebessége. Ez pedig nem elérhető.
A University of St Andrews diákjánák, Perczel Jánosnak sikerült egy új optika eszköz (az ún. láthatatlan gömb) segítségével elérnie, hogy az összes fény (minden frekvencián), ami a köpenyhez ér lelassul, így annak nem kell hatalmas sebességre gyorsulnia.
A Perczellel készült interjúban kifejti, hogy nem szeretne a lehetséges katonai alkalmazásokról beszélni. Véleménye szerint a lényeg abban rejlik, hogy az egész láthatatlanná tevés téma a transzformációs optikán alapul. “Ez itt a kulcsszó, és elmondja nekünk hogyan irányítsuk a fényt és hogyan vezessük bármilyen úton, amilyen úton csak vezetni akarjuk. Ez vezethet hihetetlen optika eszközök születéséhez.”
2011. augusztus 26., péntek
A dinnye fizikája
Kétség kívül a leghasznosabb nyári kísérletet végezte el a Szegedi fizikusok egy csoportja : Dr. Hopp Béla, Dr. Smausz Kolumbán Tomi, Dr. Kecskeméti Gabriella és Zölei Dániel."Nyilván mindenki látta már, ahogy az emberek állnak a dinnyehalmok felett, paskolják, ütögetik, kopogtatják a zöld gömböket, és a hallott hang alapján döntik el, melyiket vegyék meg. Ebből már tulajdonképpen népszokás lett, nincs vásárló, aki hitből, korábbi jó tapasztalatokból, megszokásból vagy akár alibiből is ne lógjon ki a népművészetek ezen ágát űző többiek közül, fontoskodva meg ne kopogtassa az árut, noha némi hümmögés után úgyis találomra ragad meg egyet, a szerencsére bízva vállalkozása sikerességét." - ezen nagyokat mosolyogtam, így kénytelen voltam egy az egybe átvenni az Indexes cikkből.
Ugyanitt kicsit bővebben is olvashatsz a kísérletről. Én csak összefoglalnám: 17 dinnye paskolás utáni hangját vetették össze a szubjektív íz-állag értékekkel. Az állag és a hang között nem találtak kimutahtató kapcsolatot, de a szubjektív édességi skálán a legédesebb dinnyék 150 Hz alatti hangon, és a leghangosabban kongottak.
Tehát dinnyevásárlásnál olyat keressünk, melynek hangja minél mélyebb, és azonos erősségű ütögetésre erősebb hangot produkál, mint a többiek.
Címkék:
dinnye,
érdekesség,
fizika,
hang,
hangerő,
hangtan,
kong,
rezonancia
2011. augusztus 22., hétfő
2011. augusztus 20., szombat
Golden blog - véghajrá - és éljenek a Samuk!
Nagyon köszönöm mindenkinek, aki szavazott rám a Golden Blog versenyen! Nem gondoltam volna, hogy nagy esélyem lenne nyerni. Az enyémnél nagyobb blogok is elvéreznek. De az első tízbe bejutásnak örültem volna. Persze igaz, nem tettem meg semmit az ügy érdekében, egy halvány blogbejegyzés és egy FB-s buzdításon kívül. Sőt a héten még nem is voltam túl aktív. Hát igen. Ez volt az utolsó hét, amikor legálisan hétköznap is itthon lehettünk. Mi, hárman. Jövő héten meg indul a mókuskerék. A vihar előtti csendet kezdi felváltani a vihar előszele.
A mellékelt képet pedig minden Samunak, Sámuelnek küldöm szeretettel. Nem nehéz kitalálni, hol készült. A legkreatívabb grafiti, amit láttam.
UPDATE: a kép elveszett. Az alagútban a koszba bele volt törölve, hogy Samu :)
Még éjfélig lehet szavazni azért ;)
A mellékelt képet pedig minden Samunak, Sámuelnek küldöm szeretettel. Nem nehéz kitalálni, hol készült. A legkreatívabb grafiti, amit láttam.
UPDATE: a kép elveszett. Az alagútban a koszba bele volt törölve, hogy Samu :)
Még éjfélig lehet szavazni azért ;)
2011. augusztus 16., kedd
Az irodalom és a matek találkozása
Nagyfiamnak Lázár Ervin A Hétfejű Tündér című könyvéből olvasunk már egy jó ideje. A fába szorult hernyó az egyik kedvenc. A nagyfiam ugyanúgy röhécsel, kacarászik, heherészik, hahotázik, mint a róka. És a hőscincérrel ért egyet, hogy nem mindegy, milyen sorrendben állnak egymás hátára. Ha például az eredeti medve-farkas-kecske-róka-borz-nyúl-egér-cincér-katica felállásban a medvét például a legtetejére tesszük, akkor lehet, hogy elérné a fába szorult síró rívó valamit.Nem tudom, hogy 4 évesen ezt át kell-e már látni, de nem akartam annyiban hagyni. Át is másoltam a könyvben lévő aranyos, Réber László rajzot. Először kiszínezte (azt már tudom, hogy a rajz nem az erőssége), majd én kivágtam, és már lehetett is próbálkozni. Az első próba után rávágta, hogy oké, ezt tényleg nem lehet megcsinálni, de később elővettem (a papírboltban a múlt héten vett) mérőrudas készletet (ugye emlékszel?!), és szín szerint megfeleltettük az állatokat egy rúdnak. A fa a hernyóval két fehér rúd lett. Azért ezzel könnyebb volt "mérni" és jobban is látszott a hossz állandósága.
A nosztalgiázók kedvéért pedig sorba állítva is rámásoltam a képre az első hét rudat, hogy könnyebb legyen felidézni gyerekkorunk kihagyhatatlan kellékét.
UPDATE: már érti.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


