Nagyfiamnak Lázár Ervin A Hétfejű Tündér című könyvéből olvasunk már egy jó ideje. A fába szorult hernyó az egyik kedvenc. A nagyfiam ugyanúgy röhécsel, kacarászik, heherészik, hahotázik, mint a róka. És a hőscincérrel ért egyet, hogy nem mindegy, milyen sorrendben állnak egymás hátára. Ha például az eredeti medve-farkas-kecske-róka-borz-nyúl-egér-cincér-katica felállásban a medvét például a legtetejére tesszük, akkor lehet, hogy elérné a fába szorult síró rívó valamit.
Nem tudom, hogy 4 évesen ezt át kell-e már látni, de nem akartam annyiban hagyni. Át is másoltam a könyvben lévő aranyos, Réber László rajzot. Először kiszínezte (azt már tudom, hogy a rajz nem az erőssége), majd én kivágtam, és már lehetett is próbálkozni. Az első próba után rávágta, hogy oké, ezt tényleg nem lehet megcsinálni, de később elővettem (a papírboltban a múlt héten vett) mérőrudas készletet (ugye emlékszel?!), és szín szerint megfeleltettük az állatokat egy rúdnak. A fa a hernyóval két fehér rúd lett. Azért ezzel könnyebb volt "mérni" és jobban is látszott a hossz állandósága.
A nosztalgiázók kedvéért pedig sorba állítva is rámásoltam a képre az első hét rudat, hogy könnyebb legyen felidézni gyerekkorunk kihagyhatatlan kellékét.
UPDATE: már érti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése