Napfogyatkozások és átvonulások

2012. május 21-én gyűrűs napfogyatkozást lehetett megfigyelni. A szokásos képektől eltérően most nézzük meg, hogy hogyan látszódott mindez a MTSAT (Multi-Functional Transport Satellite) műholdról.
Akik a "kis foltban" tartózkodtak, és felnéztek az égre, azok látták a napfogyatkozást. Valahogy így:

Szerencsére a Nemzetközi Űrállomáson lévő Don Pettit egyre sűrűbben mutatja meg, hogy miként is látszódik 400 km magassgból a földünk. Most is készített egy videót a mozgó árnyékról.




És ha például a Jupiter felszínén lennénk, akkor így nézne ott ki, amikor négy holdja közül kettő, az Io és a Ganymedes árnyéka a felszínre vetül:

Itt a holdak jól kivehetőek. Azonban ha a hold a Jupiter előtt van, akkor nem mindig látszik, ha a Jupiter felhői fényesebbek. Máskor is csak alig kivehető. Mint például ezen a képen. Az pedig nagy érdem, ha valaki olyan képet tud készíteni, amikor a hold a bolygója előtt van, de az árnyékot eltakarja....

Egyébként pedig ezt is átvonulásnak hívjuk, csak itt a hold vonul át a fényes bolygója előtt.
Amitől pedig hangos a sajtó, az a június 6-ai Vénusz átvonulás a Nap előtt. Ugyanis legközelebb 122 év múlva lesz ilyen esemény. Egy nagyon érdekes cikk olvasható az eseményről a Magyar Csillagászati Egyesület honlaján. És érdemes ezt a közel 20 perces videót is megnézni a 8 évvel ezelőtti, kissé szerencsésebb időben történő Vénusz átvonulásról:


És ha már itt tartunk, akkor említsük meg a Stellarium nevű csillaagvizsgáló programot, ami ingyenesen letölthető. Vele csillagvizsgálás előtt felkészülhetünk, hogy mit fogunk, és hol látni. De megnézhetjük az eget születésünk pillanatában, vagy akár a Vénuszról is nézhetünk Földfázisokat...

Égi csoda

Hazafele menet a fiúknak mutattam, hogy milyen szép a Hold. És nézzék, milyen fényesen világít mellette a Vénusz. De valahogy fura volt. Ennyire nem, vagy nem így szokott világítani, így megnéztem a kedvenc programomon: a Google Sky Map-en, és sejtésem beigazolódott: az ott nem a Vénusz, hanem a Jupiter! A Jupiter, aki ötször olyan távol kering a Napunktól, mint mi. A Jupiter, a nagy gázóriás, aki bő 11 földi év alatt kerüli meg a Napot. Ez a Jupiter ma olyan gyönyörűen világít a Hold mellett, hogy öröm nézni. Aki teheti, rohanjon is ki, mert ma este végre nem felhős. Áprilisig egyre haloványabb lesz a Jupiter. És a Hold mellől is elkóricál. Nehezebb lesz megtalálni az égen. Legközelebb hasonló fényességgel 2023-ban csodálhatjuk meg. 11 év múlva, ha ismét ilyen helyzetben lesz,

Épp ezen a napon...

1979-ben éppen ezen a napon fedezett fel a Voyager I egy körübelül 300 km magas vulkánkitörést az Io-n, a Jupiter holdján. Az Io egy igen érdekes hold. Nevét a görög mitológia egyik alakjáról Ióról kapta, aki Zeusz (római nevén Jupiter) egyik szeretője volt. Továbbá az Io az egyedüli hold a Naprendszerünkben, melyen aktív vulkánok vannak. Több, mint 400. Sőt ezek a vulkánok nagyon aktívak. A lávafolyamok főleg a kén különböző vegyületeiből állnak. Innen is az Io csodás színe. De megtalálható itt minden: hegy, völgy, olvadt kéntó, csak a naprendszerünkben oly jellegzetes meteoritbecsapódásokra utaló kráterek hiányoznak. Io lassan, de közeledik szeretőjéhez, és így néhány millió év múlva megsemmisül....

A Jupiter körül keringő kisméretű, zömmel szabálytalan alakú égitestek mellett négy nagy, látványos objektum, az őket 1610-ben felfedező Galileo Galileiről elnevezett ún.Galilei-hold is kering az óriásbolygó körül. Az Io, az Europa, a Kallisztó, és a Ganümédész mind nagy, gömb formájú égitest – csak az Europa kisebb a Föld holdjánál, a többi mind nagyobb; a Ganümédesz még a Merkúr bolygótól is nagyobb –, felfedezésük egykor a Föld-központú világkép elleni döntő érv volt.