Sajnos elég szomorú az apropó, hogy eszembe jutott, hogy a kollektív mozgást, köztük a menekülési pánikot tanulmányozza már rég óta
Vicsek Tamás és kollégái, diákjai az ELTÉn. Még emlékszem, amikor csak TDK-s (Tudományos Diák Köri) munka volt, és meghallgattam. Nagyon nagy hatással volt már rám akkor is. Farkas Illéssel és Dirk Helbinggel együtt a
Nature 2000. szeptember 28-ai számában
írtak is egy kis tanulmányt az emberi viselkedés lemodellezéséről. Magyar fordítását a
Fizikai Szemlében el lehet olvasni.
Az elméletük lényege, hogy egy embert egy körként reprezentálnak. Adnak néhány határfeltételt: például, hogy nem közelítik meg egymást bizonyos távolságra. Majd a hőtanból ismeretes, a részecskék mozgásánál használt mozgásegyenleteket írják fel a viselkedésükre. Ezek után lehet a "részecske halmaz" tulajdonságait vizsgálni. Kipróbálhatjuk, hogy mi történik, ha mindenki csak a maga feje után megy egy pánik során, vagy mi van ha felhasználja a mások által adott infókat, un. követési magatartást mutat.
Egy nagyon egyszerű, és minden nap kipróbálható kollektív mozgási példa, amikor egy folyosóra emlékeztető helyen két irányból embertömeg áramlik egymással szembe. Ilyen például amikor a metró folyosóján egymással szembe mennek az emberek, de forgalmas utcákon is meg lehet figyelni, buszra le-fel szálláskor is. Ha mindenki a maga feje után megy, akkor sok lesz a nem kívánt ütközés. Ha figyeljük, hogy mi történik előttünk, akkor végül kialakul egy "kígyózó" mozgás: ahol az egyik és másik irányba egymás után kígyóznak az emberek. Így elég hatékonyan eljuthat mindenki a maga célállomása felé.
Az alábbi egy szerencsés szimuláció arra, amikor csak egy ajtó van. Sokszor annyira összenyomják egymást az emberek, hogy beszorulnak, (többeket akár halálra is taposva) és végül senki nem jut ki. Ha jól emlékszem, akkor a modellt használták nagy emberi katasztrófák újrajátszásánál, és nagyon hasonló eredményt kaptak, mint ami megtörtént. Vannak olyan stadionok, ahol előre lemodellezték, ha egy esetleges pánik tör ki, melyek a stadion gyenge, veszélyes pontjai.
Ha valakinek a téma felkeltette az érdeklődését, akkor a
Mindentudás Egyetemén is volt a kollektív mozgásokról egy 50 perces előadás. Megtekinthető teljes egészében
itt, és még az előadás diái, szimulációi is fent vannak.
Nem lehet elégszer írni arról, hogy a mértékegységek közötti átváltás nem is olyan magától érthető, de elég nagy galibát tud okozni, ha nem vesszük figyelembe.
Így volt ez most is. Az amerikai Paoili városban történt ugyanis, hogy a 23 éves Mary Lambright kamionvezető próbált átkelni a város 1880-ban épített hídján. Ennek a súlykorlátja 6 tonna volt. A probléma ott kezdődött, hogy a kamionvezető csak fontban tudta kamionjának a tömegét, és nem tudta átváltani. Illetve azt is tudta, hogy 43 000 fontnyi palackozott vizet szállított. De még erre jött a kamion önsúlya. Az Index és más amerikai cikkek azt írják, hogy a kamion tömege 30 tonnát, több mint 60 ezer fontot nyomott. Ha a 30 tonnát átváltjuk fontra, akkor az 66 138 630 font. Tehát ha csak a mérőszámot nézi, akkor is felmerülhet, hogy a 66 nagyobb a 6-nál. És erre jött egy megdöbbentő kép, ami számomra egyértelművé tette, hogy egyik táblát sem nézte a vezető. 
