1977 szeptember 5-én lőtték fel a Voyager I-et, hogy a Naprendszerünket tanulmányozza. Az elmúlt 33 év alatt annyit haladt, hogy most már a Napunktól 17,4 milliárd kilométerre van, eljutott a Naprendszerünk széléhez. Ezt onnan vették észre, hogy a szonda a napszél sebességének hirtelen csökkenését mérte, már "csak" 1,6 millió kilométer/órás sebességet értek el a Napból kiáramló töltött részecskék. Az űrszondának még mintegy négy évre lesz szüksége ahhoz, hogy teljesen átlépjen a
heliopauzába, és 2020 körül haladhat át a napszél plazma és a csillagközi plazma választóvonalán. Remélhetőleg kitart addig Voyager I energiája, és tud majd hazaküldeni adatokat a heliopauzáról.
1979-ben a Jupitert és 1980-ban a Szaturnuszt is lefotózta, útközben. Néhány meghökkentő adat a Voyager I-ről:
- 16 nappal a Voyager 2 után indították el.
- Bár a 17,4 milliárd km a Naptól soknak tűnik, ez csak 0.002 fényév.
- 16 óra alatt érkeznek meg azok a rádiójelek, amiket küld, pedig
- 17km/s sebességgel száguld a csillagközi tér felé.
- bár nincs célként kitűzve, de 40 000 év múlva (huh!) megközelíti a Camelopardalis
csillagképben lévő igen fantáziadús AC+79 3888 nevű csillagot 1,6 fényévre.
Rengeteg szép képet küld haza. Például az egyik kedvencem a Szaturnusz Mimas nevű holdjáról készített - az óriási kráterrel:
De további képeket is lehet találni
itt. Heti összesítőt meg
itt lehet olvasni. A cikk írásához az ötletet meg ír kollégám, Humphrey Jones
blogjából vettem.
Kicsit megkésve, de azért hogy legyen nyoma írnám, hogy az Európai Űrügynökség (European Space Agency, azaz ESA) fellőtt október 21-én még két Galileo műholdat. A következőket 2012 nyarán lövik fel.
