Utazó a Naprendszerünk határán

1977 szeptember 5-én lőtték fel a Voyager I-et, hogy a Naprendszerünket tanulmányozza. Az elmúlt 33 év alatt annyit haladt, hogy most már a Napunktól 17,4 milliárd kilométerre van, eljutott a Naprendszerünk széléhez. Ezt onnan vették észre, hogy a szonda a napszél sebességének hirtelen csökkenését mérte, már "csak" 1,6 millió kilométer/órás sebességet értek el a Napból kiáramló töltött részecskék. Az űrszondának még mintegy négy évre lesz szüksége ahhoz, hogy teljesen átlépjen a heliopauzába, és 2020 körül haladhat át a napszél plazma és a csillagközi plazma választóvonalán. Remélhetőleg kitart addig Voyager I energiája, és tud majd hazaküldeni adatokat a heliopauzáról.

1979-ben a Jupitert és 1980-ban a Szaturnuszt is lefotózta, útközben. Néhány meghökkentő adat a Voyager I-ről:

• 16 nappal a Voyager 2 után indították el.
• Bár a 17,4 milliárd km a Naptól soknak tűnik, ez csak 0.002 fényév.
• 16 óra alatt érkeznek meg azok a rádiójelek, amiket küld, pedig
• 17km/s sebességgel száguld a csillagközi tér felé.
• bár nincs célként kitűzve, de 40 000 év múlva (huh!) megközelíti a Camelopardalis
  csillagképben lévő igen fantáziadús AC+79 3888 nevű csillagot 1,6 fényévre.

Rengeteg szép képet küld haza. Például az egyik kedvencem a Szaturnusz Mimas nevű holdjáról készített - az óriási kráterrel:

De további képeket is lehet találni itt. Heti összesítőt meg itt lehet olvasni. A cikk írásához az ötletet meg ír kollégám, Humphrey Jones blogjából vettem.