1836-ban született Ferdinand Cheval, aki 33 évet töltött el az életéből, hogy felépítse az Ideális Palotát (
Le Palais Idéal) Châteauneuf-de-Galaure-ben. 13 évesen abbahagyta az iskoláit, hogy pékinas legyen, de végül postás lett. Azt mesélte, hogy az egész úgy kezdődött, hogy elesett egy kőben, aminek az alakja megihlette. Majd másnap visszament a helyre, ahol elesett, és elkezdett köveket gyűjteni. Eleinte a zsebében hordta az építőanyagot, később már egy kosárral indult kézbesítő-körútjaira, végül azonban már egy talicskát is magával vitt. Gyakran éjszaka dolgozott, egy olajlámpás fényénél, s így építette fel a hindu mitológia és a Bibliából ismert motívumokat idéző palotát, amelynek bejáratánál egy táblán az áll: „egyetlen ember keze munkája” és "ne érj hozzá semmihez".
Cheval szerette volna, ha itt temetik el, de ezt a francia törvények tiltják, ezért készített magának "csak" nyolc év alatt egy mauzóleumot. Egy évvel rá, 1924-ben, hogy készen lett vele meghalt.
Hát így legyen valaki postásként világhírű!
Sose éreztem idáig kéztetést arra, hogy megnézzek egy építészeti csodát, de a Burdzs Kalifát, a Dubajban épült, és idén negyedikén átadott 828 méter magas tornyot, na azt igazán meg szeretném nézni. A másodpercenként 9 és 10 métert emelkedő liftjeivel, az akváriumaival, és korcsolyapályájával, akkor, amikor már egy falunyi ember nyüzsög benne. Érdekel, hogy milyen az unalmas dubaji sivatag a 124. kilátó szintről. És nem érdekel, hogy nem környezetbarát, hogy a 10 ezer tonna hűtővíz a közeli parkban egy tóban lesz újrahasznosítva, és hogy értelmetlen 50 emelet magasságba fellőni egy szökőkutat, de azt is megnézném. Még talán egy kávét is elfogyasztanék egy kávézóban, ha egy havi fizetésembe kerül, akkor is.
