Kiabál, sír a gyermek, mert a gonosz anyuka az etetőszékben tartja. Taknya nyála összefolyik, és néha egyet köhög is, hogy nyomatékosítsa az emberben, nincs jól, majd kiabálja "autó-autó", menne már játszani, én meg itt tökölök. És ez sorminta szerűen ismétlődik, míg én egyik kézzel kiveszem a gyógyszert, majd a betegtájékoztatót, olvasom, nyugtatok, olvasok, ropit keresek, próbálom levenni a tetejét az üvegnek, olvasok... csak a nagy hangzavar miatt nem értem? Na mindegy, pohár elő, por bele, gyümölcslé is, kavargat, majd jóhiszeműen odanyújtom a már nagyon menni akaró gyerkőcnek, aki egy nyalás után veszettül rázza a fejét, hogy ez nem az, ami neki kell. Neki pont az kell, ami az asztalon a dobozban van. Ja, hogy az elfogyott? Mindegy, ez nem kell. Elő a Nurofenes szájba lövő pisztollyal, lefog, céloz, tűz! Majd megint, majd megint és megint, mindezt hatszor, mert olyan jó hígra csináltam a katyvaszt. Közben anyai szív szétfacsarodik, és győzködöm őt, de leginkább magam, hogy igen, ez kell, gyógyszer, hogy jobban legyél, és ne köhögj. Majd nagy ölelkezés, az őrületnek vége. Anyuhoz szerencsére oda lehet bújni, ha egy fél perce még sárkány volt is, már megvigasztal.
És akkor egy nyugodt percben elővettem még egyszer a leírást. Hát ezt most se értem. Íme:
Azóta se sikerült a szájbalövésen kívűl más módszert találni, mert az íze rossz, de azért a helyzet konszolidálódott, nincs ekkora őrület, mint legelőször. Csak a megnyugtatásotokra közlöm.
De ekkor felmerült bennem egy furcsa ötlet. Lehet, hogy az egész üveg golyókhoz ÖSSZESEN 20 ml víz kell? Mert akkor már 3-szor jelentősen kevesebb adagot adtunk a gyerkőcnek. És akkor lenne értelme a leírásnak. De akkor beleírnám, hogy először.
Nem értem, mit nem értettem. A tudatállapot módosul.
VálaszTörlés