Szétlőtt cuccok

Mindig is érdekelt, milyen lenne, ha szétlőnénk egy sonkát/gyurmát/epret...stb? Itt egy kis ízelítő abból a remek kis fotósorozatból, ahol különböző dolgokat lőttek szét. A Manzárd café blogján találtam.

Az érzelmek közgazdaságtana

Még mindig Az érzelmek logikája című Mérő könyvet olvasom (ugye Mimke, hogy előbb fogsz végezni, mint én? ;) ). Az érzelmek közgazdaságtana című fejezetben volt egy nagyon egyszerű kis számtan példa arról, hogy még ha mindenki ki is tudja elégíteni a szükségleteit, akkor is lesz olyan, akinek nem éri meg, bármilyen cserearányt választanak a termékek közt.

Tehát lássuk a példát! Egy minitársadalomban, ahol csak három ember van és kétféle termék a napi termeléseket és szükségleteket foglaltuk ebbe a táblázatba:

 Látható a táblázatban, hogy mindenki tud valakivel cserélni, hogy szükségleteit kielégüljenek: pont annyit termelnek összesen élelmmiszerből is, meg ruhából is, amennyi a szükséglet. Tehát kellene léteznie egy cserearánynak, amit használva mindenki jól jár. Legyen a cserearány 1:r, azaz egy egységnyi élelmiszerért r egységnyi ruhát adnak. Nézzük meg, hogy mikor lesz nyereséges (de legalábbis nem veszteséges) az egyén. Ezt írtuk a harmadik oszlopba, azaz amikor a bevétel nem kisebb, mint a kiadás.


Az utolsó oszlopon látszik, hogy nem létezik olyan r szám, ami egyszerre kétharmadnál nagyobb, de egykettednél kisebb. Azaz egyszerre mindenki nem lehet nyereséges (vagy legalábbis nullszaldós)!
Azt hiszem én ezért nem értettem a közgazdaságtant. Mindig hittem, hogy létezik ilyen r szám, csak éppen nem találták meg az ideálisat. A könyvben persze további érdekességek is kiderülnek ezután, de azokat már nem lőném le, legyen miért elolvasni!

Cosinus Gamma

Hand-made termosz

Jövő héten Orsihoz kirándulunk, izgalmas lesz! Nyakunkba vesszük a világot, mint ahogy a szemünk fénye előtt is oly sokszor. De hát ez most kicsit más lesz, mint régen, hiszen jobban kell tervezni. Például nem árt, ha melegen tudjuk odaadni a már mindenfélét evő kisfiúnk ételét.

Ezért készítettem egy termoszt. Jó játék volt! Ma ki is próbáltuk, és jelentem: jelesre vizsgázott.

Mondjuk egyébként is szerettem volna egyszer egy ilyet készíteni, most végre volt rá ok (vagy ürügy?). Így a Vaterán vásárolt varrógépet is végre tudtam használni. Varrtam rá egy pöpec kis zsákot. Belefér így a termosz, a kiskanál, és javítja a hőszigetelés hatásfokát, ha még a szalvétát is belerakom. És végre felhasználtam a már vagy 3 éve e célból félrerakott kis polifoam darabot.

Úgy készítettem el, hogy állítható legyen a henger keresztmetszete, így most a bébi étel, majd a meleg ital is bele fog férni. Van teteje és alja is. A meleg edényt pedig alufóliába csomagolva helyezem be. Így a fólia fényes fémfelületéről visszaverődnek a hősugarak. A távozni kívánó hő majd a polifoammal találja magát szembe, ami igen jó hőszigetelő köszönhetően a rengeteg pici, levegővel teli lyuknak. Olyan kevés a levegő, hogy a hő nem tud áramlani, csak hővezetéssel képes terjedni. Úgy viszont a levegő rettentő jó hőszigetelő. Ezért kell rétegesen öltözni, mert ott is a levegő melegít, nem a ruha... És ezért táncol a forró sütőlapra cseppentett víz, mert a lap és a csepp között keletkező rossz hővezető gőzréteg megvédi a gyors elpárolgástól. (Ez egyébként a Leidenfrost-jelenség.)
Nem is bírom megállni soha, ha sütök valamit, hogy ezt ki ne próbáljam. Próbáld ki te is!