Mindig is érdekelt, milyen lenne, ha szétlőnénk egy sonkát/gyurmát/epret...stb? Itt egy kis ízelítő abból a remek kis fotósorozatból, ahol különböző dolgokat lőttek szét. A Manzárd café blogján találtam.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: étel. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: étel. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. május 7., szombat
2011. február 28., hétfő
Az érzelmek közgazdaságtana
Még mindig Az érzelmek logikája című Mérő könyvet olvasom (ugye Mimke, hogy előbb fogsz végezni, mint én? ;) ). Az érzelmek közgazdaságtana című fejezetben volt egy nagyon egyszerű kis számtan példa arról, hogy még ha mindenki ki is tudja elégíteni a szükségleteit, akkor is lesz olyan, akinek nem éri meg, bármilyen cserearányt választanak a termékek közt.
Tehát lássuk a példát! Egy minitársadalomban, ahol csak három ember van és kétféle termék a napi termeléseket és szükségleteket foglaltuk ebbe a táblázatba:
Látható a táblázatban, hogy mindenki tud valakivel cserélni, hogy szükségleteit kielégüljenek: pont annyit termelnek összesen élelmmiszerből is, meg ruhából is, amennyi a szükséglet. Tehát kellene léteznie egy cserearánynak, amit használva mindenki jól jár. Legyen a cserearány 1:r, azaz egy egységnyi élelmiszerért r egységnyi ruhát adnak. Nézzük meg, hogy mikor lesz nyereséges (de legalábbis nem veszteséges) az egyén. Ezt írtuk a harmadik oszlopba, azaz amikor a bevétel nem kisebb, mint a kiadás.

Az utolsó oszlopon látszik, hogy nem létezik olyan r szám, ami egyszerre kétharmadnál nagyobb, de egykettednél kisebb. Azaz egyszerre mindenki nem lehet nyereséges (vagy legalábbis nullszaldós)!
Azt hiszem én ezért nem értettem a közgazdaságtant. Mindig hittem, hogy létezik ilyen r szám, csak éppen nem találták meg az ideálisat. A könyvben persze további érdekességek is kiderülnek ezután, de azokat már nem lőném le, legyen miért elolvasni!
Tehát lássuk a példát! Egy minitársadalomban, ahol csak három ember van és kétféle termék a napi termeléseket és szükségleteket foglaltuk ebbe a táblázatba:
Látható a táblázatban, hogy mindenki tud valakivel cserélni, hogy szükségleteit kielégüljenek: pont annyit termelnek összesen élelmmiszerből is, meg ruhából is, amennyi a szükséglet. Tehát kellene léteznie egy cserearánynak, amit használva mindenki jól jár. Legyen a cserearány 1:r, azaz egy egységnyi élelmiszerért r egységnyi ruhát adnak. Nézzük meg, hogy mikor lesz nyereséges (de legalábbis nem veszteséges) az egyén. Ezt írtuk a harmadik oszlopba, azaz amikor a bevétel nem kisebb, mint a kiadás.

Az utolsó oszlopon látszik, hogy nem létezik olyan r szám, ami egyszerre kétharmadnál nagyobb, de egykettednél kisebb. Azaz egyszerre mindenki nem lehet nyereséges (vagy legalábbis nullszaldós)!
Azt hiszem én ezért nem értettem a közgazdaságtant. Mindig hittem, hogy létezik ilyen r szám, csak éppen nem találták meg az ideálisat. A könyvben persze további érdekességek is kiderülnek ezután, de azokat már nem lőném le, legyen miért elolvasni!
Címkék:
csere,
érzelmek,
étel,
kiadás,
közgazdaságtan,
László,
logikája,
matek,
Mérő,
szükséglet,
táblázat
2009. január 20., kedd
2008. március 9., vasárnap
Hand-made termosz
Jövő héten Orsihoz kirándulunk, izgalmas lesz! Nyakunkba vesszük a világot, mint ahogy a szemünk fénye előtt is oly sokszor. De hát ez most kicsit más lesz, mint régen, hiszen jobban kell tervezni. Például nem árt, ha melegen tudjuk odaadni a már mindenfélét evő kisfiúnk ételét.Ezért készítettem egy termoszt. Jó játék volt! Ma ki is próbáltuk, és jelentem: jelesre vizsgázott.
Mondjuk egyébként is szerettem volna egyszer egy ilyet készíteni, most végre volt rá ok (vagy ürügy?). Így a Vaterán vásárolt varrógépet is végre tudtam használni. Varrtam rá egy pöpec kis zsákot. Belefér így a termosz, a kiskanál, és javítja a hőszigetelés hatásfokát, ha még a szalvétát is belerakom. És végre felhasználtam a már vagy 3 éve e célból félrerakott kis polifoam darabot.

Úgy készítettem el, hogy állítható legyen a henger keresztmetszete, így most a bébi étel, majd a meleg ital is bele fog férni. Van teteje és alja is. A meleg edényt pedig alufóliába csomagolva helyezem be. Így a fólia fényes fémfelületéről visszaverődnek a hősugarak. A távozni kívánó hő majd a polifoammal találja magát szembe, ami igen jó hőszigetelő köszönhetően a rengeteg pici, levegővel teli lyuknak. Olyan kevés a levegő, hogy a hő nem tud áramlani, csak hővezetéssel képes terjedni. Úgy viszont a levegő rettentő jó hőszigetelő. Ezért kell rétegesen öltözni, mert ott is a levegő melegít, nem a ruha... És ezért táncol a forró sütőlapra cseppentett víz, mert a lap és a csepp között keletkező rossz hővezető gőzréteg megvédi a gyors elpárolgástól. (Ez egyébként a Leidenfrost-jelenség.)
Nem is bírom megállni soha, ha sütök valamit, hogy ezt ki ne próbáljam. Próbáld ki te is!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





