Világképek egy gifben

Néha nehéz megmagyarázni valakinek, aki azt hiszi, hogy az Ő igaza az igazság, hogy ez nem így van. Régen például azt gondolták, hogy a Föld körül keringenek a bolygók és a Nap. Ez a hiedelem ebben a kis gifben mutatja, hogy ebben az esetben milyen bonyolult pályákon kell mozogniuk az égitesteknek.

Kollektív mozgások újratöltve

Mivel a régi bejegyzésemben egyik link se működik, így újra kerestem videókat a kollektív mozgásokra, melyeknek többsége a kinetikus gázelmélet alapjaira épül.
Vicsek Tamás ELTÉ-s csoportja most már lassan tíz éve foglalkozik ezzel a témával. A szimulációjukból egy animáció lelhető fel a neten:

Ha a golyókat kicseréljük emberekre, és a környezet is sokkal bonyolultabb:

Ez ugyanaz a szimuláció, csak itt arról is beszélnek, hogy mi a szimuláció háttere:

És ha már szimuláció, akkor használhatjuk kávéház nyitása előtt is:

Vagy háború előtt:

De 2014-ben például Vicsekék drón csapatán ámultak. Ezek a drónok a GPS koordinátákra hagyatkoztak, és egymásra. Figyelemre méltó:

Hajítás 2.0

A hajítás elsőre egyszerű dolognak tűnik. Pályája szép parabola - ha egyéb hatásoktól eltekintünk. Lehet ezt szemléltetni például sorozatfelvétellel:

Mivel a képletek elég egyszerűek, ezért könnyű leprogramozni is. Ez a mozgás van a sokak által ismert Angry Birds játék mögött, de a kevésbé ismert, pedig talán aranyosabb Home Sheep Home mögött is. Erről már egyszer írtam 6 éve. 

De van amikor nem megy kiszámolni a pályát. Pedig kívülről elég egyszerűnek, és megjósolhatónak tűnik. Ilyenkor találkozhatunk hasonló problémákkal, amik roppant kínosan érinthetik a résztvevőket:

Ha vonatkoztatási rendszert váltunk, akkor a hajítás is megmutatja milyen mozgásokból tevődik össze. Erre látunk remek képeket bombázókról. Ezek tudatában beszéljünk csak egy kicsit a méltán népszerű gyerekkönyvsorozatról, amit Richard Scarry rajzolt. Vizsgáljuk csak meg az alábbi képeket! Mit gondolunk róluk?

  

Perpetuum mobile

Prímek

Már egy régebbi bejegyzésben írtam erről a képről, amit csak azok értenek meg, akik tisztában vannak az egészek felépítésével. Ha nem mondom el mit ábrázol, nem is olyan egyszerű egy átlagos embernek. Pedig már a görögök is....A számelméletnél sincs hasonlóképpen ez. Eratoszthenész szitája kiadja a prímeket. Lényegében akármilyen nagy számhalmazzal megoldható, bár általában csak százig szoktunk vele találkozni. Ebben az alkalmazásban 900-ig is legenerálhatjuk a szitát.
És akkor következzék valami teljesen más. Ugyanez másképpen:

Cavendish

A XVIII. században tudósnak lenni főleg az előkelő, vagyonos család sarjainak adatott meg. Henry Cavendish esetében a vagyon párosult tehetséggel. Rendkívül visszahúzódó ember volt. Lényegében csak tudományos összejövetelekre járt el. Az egyetlen hiteles ábrázolás róla a bal oldalt látható. Ez is úgy készült, hogy a festő először lerajzolta Cavendish fogason lógó kabátját, majd utána emlékezetből rajzolta le az arcát, amit akkor tudott megfigyelni, amikor egy összejövetelről távozva elhaladt előtte.
Rengeteg felfedezése mellett a legfontosabbnak a 67 éves korában elvégzett kísérletét szokták emlegetni: a gravitációs állandó megmérését, és ennek segítségével a Föld tömegének kiszámítását.
Valójában a kísérlet ötlete John Michelle barátjától származott, aki viszont a mérés előtt néhány évvel meghalt.

"A berendezés egy erős és könnyű rudat (1,8 méter hosszú farudat) használt, amelynek mindkét végére kicsiny, körülbelül 5  cm átmérőjű ólomgolyót erősített. A rudat a közepénél egy huzalra függesztette fel. Két sokkal nehezebb, egyenként 160 kg súlyú ólomgolyót úgy függesztett fel, hogy azok a rúd végeire erősített kis golyóktól pontosan ismert távolságba lendülhessenek. Az egész kísérleti eszközt egy fadoboz belsejében helyezte el, így akadályozva meg a légáramlatok zavaró hatását. A nagy súlyok és a kis golyók közötti gravitációs erő következtében a rúd a vízszintes síkban kissé elfordult, mindaddig, amíg a felfüggesztő szálban ébredő torziós feszültség azt éppen kiegyensúlyozta. Az ekkora elfordulás létrehozásához szükséges erő nagyságát úgy mérte meg, hogy eltávolította a nagy súlyokat, és megvizsgálta a vízszintes rúd horizontális ingaként végzett lengését. Az egész kísérleti elrendezést torziós ingának nevezzük."[Forrás]

Még egy kis tehetetlenség

Ha már tehetetlenség, és úgy érezzük, hogy a múltkoriak után most aztán már mindent értünk, akkor nézzük meg a lenti videót, ami azzal foglalkozik, hogy merre mozdul el a lufi, ami egy autó aljához van erősítve: