Még mindig
Az érzelmek logikája című Mérő könyvet olvasom (ugye Mimke, hogy előbb fogsz végezni, mint én? ;) ). Az érzelmek közgazdaságtana című fejezetben volt egy nagyon egyszerű kis számtan példa arról, hogy még ha mindenki ki is tudja elégíteni a szükségleteit, akkor is lesz olyan, akinek nem éri meg, bármilyen cserearányt választanak a termékek közt.
Tehát lássuk a példát! Egy minitársadalomban, ahol csak három ember van és kétféle termék a napi termeléseket és szükségleteket foglaltuk ebbe a táblázatba:
Látható a táblázatban, hogy mindenki tud valakivel cserélni, hogy szükségleteit kielégüljenek: pont annyit termelnek összesen élelmmiszerből is, meg ruhából is, amennyi a szükséglet. Tehát kellene léteznie egy cserearánynak, amit használva mindenki jól jár. Legyen a cserearány 1:r, azaz egy egységnyi élelmiszerért r egységnyi ruhát adnak. Nézzük meg, hogy mikor lesz nyereséges (de legalábbis nem veszteséges) az egyén. Ezt írtuk a harmadik oszlopba, azaz amikor a bevétel nem kisebb, mint a kiadás.
Az utolsó oszlopon látszik, hogy nem létezik olyan r szám, ami egyszerre kétharmadnál nagyobb, de egykettednél kisebb. Azaz egyszerre mindenki nem lehet nyereséges (vagy legalábbis nullszaldós)!
Azt hiszem én ezért nem értettem a közgazdaságtant. Mindig hittem, hogy létezik ilyen r szám, csak éppen nem találták meg az ideálisat. A könyvben persze további érdekességek is kiderülnek ezután, de azokat már nem lőném le, legyen miért elolvasni!
