2009. február 27., péntek

Sacinak

Igazán jó kis könyvet kaptam Orsitól, hiszen megint készítettem belőle egy játékot. Fel lehet babakocsira, vagy babaágyra kötni, és a színes csibéket-szíveket lehet nézni, majd úgy egy hónap múlva már remélhetőleg ütögetni is. Az ügyes pofozó zörgő hangot tud majd kicsikarni a nagyobbik dagadt csibéből. Remélem a hétvégén oda is tudjuk majd adni a kis unokatesónak!


Legnehezebb az volt, hogy a gömb alak tényleg gömb legyen. Illetve a taréjnál annyi anyag volt egymáson, hogy két tűnek kellett eltörnie, hogy eszembe jusson, hogy kézzel is tudok varrni....egyébként nem volt nehéz. A szabásmintát itt megtalálhatod.

2009. február 23., hétfő

Saját lemez gyártás - játék

Én a Kispadon, ők meg a Webisztánon látták, ezt a "csinálj magadnak egy zenekart és rögtön egy lemezt is" játékot. A recept igazán egyszerű, mint mindig az ilyen játékoknál:

1. Ez a véletlenszerű Wikipédia cikk lesz az együttesed neve.
2. Ezen az oldalon a legalsó idézet utolsó 4-5 szava lesz a lemezetek címe.
3. Ezen az oldalon a harmadik kép lesz az albumotok borítója.

Neked milyen lett az albumod? Hát az enyém ilyen lett:

Kép innen, idézet Will Rogers humoristától, az együttes címe egy városrész Dél Carolinában.
Azt hiszem jazzt játszunk.

Biciklis szobor

A CM-en láttam, majd a kerékaagy.blog.hu-ról átvettem a szöveget, mert annyira jó!

"Néhány napja váratlanul egy hatalmas kerékpáros vasszobra jelent meg a Dunában, a Margit híd déli oldalánál. A filmen is megörökített alkotásban nem a nagyjából 15 méteres magassága a legmeglepőbb, sőt, még csak nem is az, hogy senki nem tudta, hogyan került a mozgó szobor erre a frekventált helyre. Hanem, hogy a helyszínre látogatva kiderült, nincs is ott."
A videómegosztókon három napja feltűnt kinetikus szobor ugyanis filmtrükk, amelyet hirtelen ötlettől vezéreltetve készített Kecskeméti Zotlán. A programozót azért kerestük meg, hogy ezek után ne érjen minket meglepetésként, ha egy reggel valóban megpillantjuk a híd fölé magasodó biciklista komótosan pedálozó alakját."


"Az alkotó elárulta, hogy ilyesmitől egyelőre nem kell tartanunk. A szobor tervét hirtelen ötlettől vezéreltetve dolgozta ki. A valósághű kivitelezés pedig annak köszönhető, hogy foglalkozására nézve grafikus, és hivatalból is hasonló dolgokkal foglalkozik egy játékfejlesztő cégnél.

Kecskeméti Zoltán elmesélte, akkor jutott eszébe a sajátos szobor ötlete, amikor már unta, hogy folyamatosan olyan városokat kellett a számítógépes játékokba tervezniük, amelyekben semmi nem mozdul, legfeljebb a ventillátorok forognak. A kinetikus szobor terve megfelelő válasznak tűnt a problémára, hiszen a kerékpárost a folyó hajtja, és így minden körülmények közt pedálozik, folyjon a virtuális térben vad autós üldözés vagy fegyveres harc.


A grafikus két hétig dolgozott a film elkészítésén, és munka közben teljesedett ki az ötlete. "Rájöttem, hogy egy ilyen szobor látványosságként is működne. Olyasmi lehetne, mint a London Eye a Temze partján. - mesélte. - Utánanéztem, és ilyen méretben csak egy kerékpár szobra létezik a világon, de azon nincsen biciklista, és nem is mozog. "

Kecskeméti szerint az ötlet jó, de azelkészítéséhez rengeteg technikai jellegű problémát kell megoldani. Nem tudni például, hogy a viszonylag lassú Duna képes lenne-e meghajtani a bicikli kerekeit, amelyek aztán mozgásba hozzák az alak lábait. Problémát jelent, hogy miként alkalmazkodjon a szobor a mindig valtozó vízszinhez, és hogy miként kerüljék el a téli jégzajlással járó károkat."

Erre gabo ezt a jó kis javaslatot adta: "A vízszint probléma megoldására a következőt javaslom:
a biciklit pontonra kell tenni úgy kisúlyozni, hogy a ponton min. 2 m-re legyen a felszín alatt. a pontont rúddal rögzíteni a mederfenéken elkészített alaptesthez (a rúd 2 végén csukló van), ha elég hosszú a rúd a víz akadálytalanul emelheti."


A feltalálót mindenesetre motiválja, hogy milyen lelkesen fogadták az ötletet a Critical Mass közösségi portál látogatói, akik szintén Budapest új jelképét látják a Dunán kerekező biciklistában. A Critical Mass bringás felvonulást szervező Kürti Gábor szerint az ötlet 7-8 millió forintból megvalósítható lenne, és a turizmus révén ennek sokszorosát hozná vissza.

"

Milyen iszonyatosan jó lenne, ha tényleg megvalósulna. Még az is lehet, hogy visszatérne a hitem a budapesti vezetésbe, politikába. Talán.

2009. február 20., péntek

Összeütközések hete

Az elmúlt héten rengeteg összeütközésről hallottam. Az egyik igen meglepett, mert csak egy kis apró hír volt az Indexen. Hiszen csak a The Sun bulvár újságban jelent meg. Aztán rá 2 napra azért mégiscsak bemondták a Híradóban is, addigra jutott el odáig a hír. Még akkor akartam erről írni, milyen jó is lett volna, ha elsőként e blogban lehet erről olvasni, de aztán mégse néztem jobban utána, nem írtam.

De azért legyen itt címszavakban, mi is történt a héten.

Először is egy orosz és egy amerikai szatellit ütközött össze február 11-én Szibéria fölött 790 kilométerrel az AP hírügynökség jelentése szerint [1]. Az egyik áldozat az 560 kilogrammos Iridium kommunikációs műhold volt, amit még 1997-ben bocsátottak fel. A baleset másik résztvevője az egytonnás orosz szatellit volt, ami 1993 óta keringett, azonban már jó ideje üzemen kívül volt, ennek megfelelően irányítani sem lehetett. Eddig négyszer fordult elő, hogy különböző ember alkotta szerkezetek találkoztak az űrben, de most először karambolozott két nagyobb műhold. Pedig mindez sokszor a szerencsén is múlik. Jelenleg 17 ezer tárgy kerül a Föld körül, ezeket a hadsereg által üzemeltetett U.S. Space Surveillance Network tartja számon. A becsapódás után keletkezett törmelékfelhőt a Kínai Tudományos Akadémia vezette égboltfigyelő hálózat is nyomon követi. Aggódnak a Fengjün-1 meteorológiai, illetve a Cejüan-1 csillagvizsgáló műholdjaikért.


A hét másik nagy ütközése, amikor a Le Triomphant és a Vanguard atomtengeralattjárók ütköztek össze merülés közben. A két hajó egymástól független küldetésen vett részt, és nem tudták egymásról, hogy éppen ugyanott merültek le. A tengeri hadviselésben a hadihajók a hanghullámok visszaverődésének elvén működő szonárral tájékozódnak. A Sun által idézett haditengerészeti források szerint a mai anti-szonár lopakodó technológiák annyira fejlettek, hogy egyszerűen annyira későn látták meg egymást a szonáron, hogy már nem tudták elkerülni az ütközést.És egy kis adat a méretekről: a Vanguard 15 ezer tonnás, 150 méter hosszú,16 Trident típusú ballisztikus nukleáris rakétával és 140 fő legénységgel. A Le Triomphant "csak" 12 ezer tonnás, és 140 méter hosszú. A fedélzetén 110-en teljesítenek szolgálatot, és szintén 16 nukleáris robbanófejet szállít. Az ütközésben a kisebb hajó sérült meg jobban, de csak a szonárja, aminek amúgy sincs sok haszna az eset szerint, a robbanótöltetek mindkét hajón épek, így sugárzás sincs.

Még sok vonatbaleset is történt. Lehet, hogy nem több, mint máskor, de az egyik vonaton egy rokonunk ott is volt. Nagyon szemléletesen írta le a  több tonnás vonat és a 80 kilós ember találkozását, és hogy mi maradt az utóbbiból. És löktek rá ártatlan, szabályosan álló kocsit is a sínekre.

2009. február 16., hétfő

Zöldebb világ

Nem vagyok oda a nagy zöld mentalitásért, azt hiszem azért mert általábanatomerőműellenesség is van bennük, pedig ...na de most nem erről akartam írni, hanem hogy lesz február 27-én New Yorkban egy Zöldebb Kütyüket Tervezők Versenye (Greener Gadgets Design Competition). Az 50 legjobb alkotást már felrakták a honlapjukra, itt 20-áig lehet szavazni és az első tíz legtöbb szavazatot kapott alkotást zsűrizik majd 27-én. A Gyerekszobán olvastam erről a mozgás és hőérzékelővel ellátott bogárról. Ha a fogyasztót rajta keresztül dugod be a konektorba, akkor érzékeli, ha egy ideje nem tartózkodik senki a szobában és lekapcsolja a haszontalan kis lurkó helyett például a villanyt. Bár próbálom tanítgatni kicsi fiamat erre, és a villany felkapcsolása nagyon jól megy, és néha magától le is kapcsolja. Ilyen korban szerintem ami elvárható, azt megteszi. De azt hiszem, elő fog ez a kérdés még nálunk jönni. És talán nálatok is. Kamil Jerzykowski tervezte ezt a kis helyes bogarat. Szavazz rá te is!

2009. február 14., szombat

Furulyatok

Úgy látszik, mostanában varrós korszakomat élem. Jártam a Meseboltban, és egy terítőhöz vettem négy, hasonló mintájú, de eltérő színű anyagot. Érlelődött a fejemben hogy hogy s mint kellene, de mindig a furulyatoknál kötöttek ki a gondolataim. Így először a furulyám igencsak megviselt mintegy 23 éves műanyag tokja helyett varrtam most a délutáni alvás alatt egy bélelt, szép kis tokot:

2009. február 11., szerda

Kajla farkas - ajándék


Amikor Zs kicsi volt, és jött a foga, előszeretettel rágcsált mindenféle ruha anyagot. Nem gondoltuk, hogy ilyen lesz, nem is szólt senki, így a DM-ben, bababoltokban nem is lettem figyelmes azokra a külön erre a célra gyártott plüssökre, amik először furcsák, hiszen ahelyett, hogy jól ki lennének tömve lényegében egy dupla anyag, amire mondjuk egy fejet rávarrtak. Pannától mi is kaptunk egy kis kék plüss nyulat, amit Zsombi nagyon szeretett, annak ellenére, hogy semmi kunszt nem volt rajta, és nem is volt túl nagy.  Azt hiszem ez egy nagyon hasznos dolog.

Orsitól kaptam névnapomra egy könyvet, amiben megvarrható baba és gyerek cuccok vannak. Történetesen  egy ilyen szabásminta is volt benne. És mivel barátainknál a baba épp esedékes (volt) ezért vettem bébi-plüst, hogy legyártom. Persze mindig úgy van (és itt a mindig szót egy kettő elemszámú halmazra mondom) hogy amikor varrni szeretnék ajándékot, akkor amelyik nap megveszem az anyagot, a célszemély aznap meg is születik. Isten éltessen Dani! Na de térjünk vissza a tárgyhoz. Tehát tegnap megvettem az anyagot, és kiszabtam a Kajla Farkast, ma meg megvarrtam. Ilyen lett:
Nekem tetszik, kis kajla, és egészen hasonlít arra, ami a könyvben volt. :)

Érdeklődőknek lefényképeztem a pauszpapírt, amire a szabásmintáról rámásoltam a részeket. A különálló lábból és kézből kettőt kell kivágni. A test összevarrása nem nehéz. A gondok a fejjel voltak. Először is 5 részből és a két fülből áll a fej illetve a nyak. Szerintem ez nagyon sok. Lehet, hogy így lesz olyan amilyen, de kicsit sok a varrás, és ez a bébi plüss elég rossz anyag: odaillesztem, összegombostűzöm, és mégis elcsúszik. Furcsa. Tehát a következő példánynál a fejet kevesebb részből varrom meg, szerintem. Sok helyen csak kézzel tudtam megvarrni, de ez lehet, hogy az én ügyetlenségemet jellemzi. De az is lehet, hogy így kell. Igazán amatőr vagyok, fogalmam sincs. A fülébe is kevesebb töltőanyag kell, hogy még kajlább legyen. És a fej tömőnyílását inkább a nyaknál hagyom legközelebb ki, mert nem olyan szép, ahogyan megtörik a fej az állánál.