Sebességek relativitása

Minden sebesség csak vonatkoztatási rendszer kérdése. Nem is lehet ezt jobban bebizonyítani, mint egy megfelelő sebességű autóból kilőtt focilabdával.

Világképek egy gifben

Néha nehéz megmagyarázni valakinek, aki azt hiszi, hogy az Ő igaza az igazság, hogy ez nem így van. Régen például azt gondolták, hogy a Föld körül keringenek a bolygók és a Nap. Ez a hiedelem ebben a kis gifben mutatja, hogy ebben az esetben milyen bonyolult pályákon kell mozogniuk az égitesteknek.

Kollektív mozgások újratöltve

Mivel a régi bejegyzésemben egyik link se működik, így újra kerestem videókat a kollektív mozgásokra, melyeknek többsége a kinetikus gázelmélet alapjaira épül.
Vicsek Tamás ELTÉ-s csoportja most már lassan tíz éve foglalkozik ezzel a témával. A szimulációjukból egy animáció lelhető fel a neten:

Ha a golyókat kicseréljük emberekre, és a környezet is sokkal bonyolultabb:

Ez ugyanaz a szimuláció, csak itt arról is beszélnek, hogy mi a szimuláció háttere:

És ha már szimuláció, akkor használhatjuk kávéház nyitása előtt is:

Vagy háború előtt:

De 2014-ben például Vicsekék drón csapatán ámultak. Ezek a drónok a GPS koordinátákra hagyatkoztak, és egymásra. Figyelemre méltó:

Hajítás 2.0

A hajítás elsőre egyszerű dolognak tűnik. Pályája szép parabola - ha egyéb hatásoktól eltekintünk. Lehet ezt szemléltetni például sorozatfelvétellel:

Mivel a képletek elég egyszerűek, ezért könnyű leprogramozni is. Ez a mozgás van a sokak által ismert Angry Birds játék mögött, de a kevésbé ismert, pedig talán aranyosabb Home Sheep Home mögött is. Erről már egyszer írtam 6 éve. 

De van amikor nem megy kiszámolni a pályát. Pedig kívülről elég egyszerűnek, és megjósolhatónak tűnik. Ilyenkor találkozhatunk hasonló problémákkal, amik roppant kínosan érinthetik a résztvevőket:

Ha vonatkoztatási rendszert váltunk, akkor a hajítás is megmutatja milyen mozgásokból tevődik össze. Erre látunk remek képeket bombázókról. Ezek tudatában beszéljünk csak egy kicsit a méltán népszerű gyerekkönyvsorozatról, amit Richard Scarry rajzolt. Vizsgáljuk csak meg az alábbi képeket! Mit gondolunk róluk?

  

Perpetuum mobile

Prímek

Már egy régebbi bejegyzésben írtam erről a képről, amit csak azok értenek meg, akik tisztában vannak az egészek felépítésével. Ha nem mondom el mit ábrázol, nem is olyan egyszerű egy átlagos embernek. Pedig már a görögök is....A számelméletnél sincs hasonlóképpen ez. Eratoszthenész szitája kiadja a prímeket. Lényegében akármilyen nagy számhalmazzal megoldható, bár általában csak százig szoktunk vele találkozni. Ebben az alkalmazásban 900-ig is legenerálhatjuk a szitát.
És akkor következzék valami teljesen más. Ugyanez másképpen:

Cavendish

A XVIII. században tudósnak lenni főleg az előkelő, vagyonos család sarjainak adatott meg. Henry Cavendish esetében a vagyon párosult tehetséggel. Rendkívül visszahúzódó ember volt. Lényegében csak tudományos összejövetelekre járt el. Az egyetlen hiteles ábrázolás róla a bal oldalt látható. Ez is úgy készült, hogy a festő először lerajzolta Cavendish fogason lógó kabátját, majd utána emlékezetből rajzolta le az arcát, amit akkor tudott megfigyelni, amikor egy összejövetelről távozva elhaladt előtte.
Rengeteg felfedezése mellett a legfontosabbnak a 67 éves korában elvégzett kísérletét szokták emlegetni: a gravitációs állandó megmérését, és ennek segítségével a Föld tömegének kiszámítását.
Valójában a kísérlet ötlete John Michelle barátjától származott, aki viszont a mérés előtt néhány évvel meghalt.

"A berendezés egy erős és könnyű rudat (1,8 méter hosszú farudat) használt, amelynek mindkét végére kicsiny, körülbelül 5  cm átmérőjű ólomgolyót erősített. A rudat a közepénél egy huzalra függesztette fel. Két sokkal nehezebb, egyenként 160 kg súlyú ólomgolyót úgy függesztett fel, hogy azok a rúd végeire erősített kis golyóktól pontosan ismert távolságba lendülhessenek. Az egész kísérleti eszközt egy fadoboz belsejében helyezte el, így akadályozva meg a légáramlatok zavaró hatását. A nagy súlyok és a kis golyók közötti gravitációs erő következtében a rúd a vízszintes síkban kissé elfordult, mindaddig, amíg a felfüggesztő szálban ébredő torziós feszültség azt éppen kiegyensúlyozta. Az ekkora elfordulás létrehozásához szükséges erő nagyságát úgy mérte meg, hogy eltávolította a nagy súlyokat, és megvizsgálta a vízszintes rúd horizontális ingaként végzett lengését. Az egész kísérleti elrendezést torziós ingának nevezzük."[Forrás]