2011. március 3., csütörtök

Golyópálya

Karácsony óta odavagyok a golyópályánkért. Tipikus példája lettem a szülőnek, aki jobban élvezi a dolgot, mint a gyerek. Na jó, azért ők is szeretik, mind a ketten, de azért jó kis pályát építeni nekem kihívás. A gyerekszobán láttam meg ezt a videót. Nem kicsit kreatív az az apuka, aki ezt készítette fiának. És cseppet sem kételkedem benne,  hogy nagyon élvezte a tervezést/építést. De ha valaki kedvet kapott, az alábbi útmutatás segítségével meg is építheti a pályát magának!

A Discovery indítása repülőről nézve

Ezt a hihetetlen felvételt egy Amerika felett szálló repülőgépről készítették február 24-én. A videón kicsit más szemszögből, mint ahogy látni szoktuk, a Discovery indítása látszik. Ez a Discovery utolsó útja, az STS-133-as küldetés.

Legyél kutató!


Találkoztam egy online, ingyenes stratégiai játék szerű programmal, a Power of Research-el, amit azért hoztak létre, hogy a fiatalokat a kutatói pálya felé terelgessék. "A játékot három éven át fejlesztette a TPM Games Ltd., amely korábban már számos díjat és elismerést kapott a Power of Politics nevű hasonló felépítésű politikai stratégiai játékával.
"A Power of Research azért fontos, mert leköti a fiatalok elméjét. A tudomány elkötelezettség, amely az elmét és a kezet is leköti" - mondta Mario Capecchi, aki 2007-ben az őssejtkutatás terén elért eredményeiért megosztva kapott Nobel-díjat."

Regisztráltam, belenéztem. Azt írják, hogy a közösségi portálokon divatos játékokhoz akarták hasonlóvá tenni. Mivel ezekkel én nem élek, ezért nekem teljesen idegen volt a felépítése, és be kell valljam első nézésre nem fogott meg a dolog. Persze lehet,hogy azért mert nekem most legfeljebb tyúklövöldözésre van szabad kapacitásom. Azt hiszem rengeteg időt lehet egyébként vele eltölteni - de ennek én éppen híján vagyok.  De remélem másnak tetszik, ezért is gondoltam, hogy írok róla. Írjátok meg, nektek hogyan tetszett!

Forrás:IOT.hu

2011. március 2., szerda

Nem részegen - egyenesen?!

Tegnap írtam az érzékelésről és tájékozódásról, hogy az elmúlt időszakban mi mindennel találkoztam, ami ezzel kapcsolatos. Kihagytam, de most pótolom, hogy ezzel az Indexes videóval is nemrég találkoztam, és kapcsolódik a "nem szokásos" érzékeléshez. Tervbe vettem, hogy én is kipróbálom!

2011. március 1., kedd

A teknősök és a mágneses tér

Mostanában elég sok olyan dologba futok, ami a szokásostól eltérő érzékeléssel kapcsolatos. Szokásos alatt értem most a látást, hallást, tapintást. Voltam ugye a Láthatatlan kiállításon, ahol nem használt érzékszerveimmel kellett pótolni a látást. Beszéltünk a csörgőkígyó "szeméről", meg az optikai csalódásos filmben is nagyon elgondolkodtató a német kutató hölgy által kitalált, a Föld mágnesességét érző öv.

Utóbbihoz kapcsolódik az a hír, hogy "az ál-cserepesteknősök nem csupán a Föld mágneses terének erősségét ismerik fel, hanem az erővonalak Földdel bezárt szögét is - derítették ki amerikai biológusok. A két adatból pedig egyfajta mágneses ujjlenyomatot határoznak meg, amely jellemző az egyes régiókra. Így határozzák meg az állatok helyzetüket. A tengeri teknősök egész óceánokat szelnek át. Eddig rejtély volt, miként képesek az állatok vizuális tájékozódási pontok nélkül eljutni céljukig. A kutatók ugyan sejtették, hogy a teknősök a Föld mágneses mezeje alapján tájékozódnak, mivel azonban annak erőssége az Egyenlítőtől a sarkok felé erősen növekszik, úgy hitték, csupán az észak-déli elhelyezkedés meghatározására szolgál.

A tengeri tájékozódás nehezebbik része azonban a kelet-nyugati elhelyezkedés megállapítása - fejtette ki a Current Biology című folyóiratban megjelent tanulmány első szerzője, Nathan Putman.

Az állatok, mint kiderült, a mágneses mező erőssége mellett az erővonalak Földdel bezárt szögét is kiszámítják. Így több információt nyernek a mágneses térből, mint eddig gondolták. Képesek meghatározni az egyes tengeri területek ujjlenyomatát.

A kutatók úgy jöttek rá minderre, hogy fiatal teknősöket tettek ki a vízben két mesterségesen gerjesztett mágneses mezőnek, amelyek megfeleltek a 20. északi szélességi fokon előfordulóknak. Amennyiben a mágneses mező az Atlanti-óceán nyugati felén, Puerto Ricónál mérhetőt utánozta, akkor az állatok északkelet felé úsztak. Amennyiben az Atlanti-óceán keleti felén, a Zöld-foki szigeteknél mérhetőhöz hasonlított a mező, a teknősök délnyugatra fordultak.

Az ál-cserepesteknősök (Caretta caretta) szinte világszerte előfordulnak, akár száz kilósak is lehetnek, páncéljuk hossza pedig meghaladhatja az egy métert. Kikelésük után azonnal elhagyják a partot, és csupán évek elteltével térnek vissza otthonukba."

Forrás:MTI